Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

VII. Védjegylélektan

annak, hogy a védjegy felismerhetőségének egyik legfontosabb feltétele a rövidség. A vállalati elnevezések elsősorban hosszúságuk következtében nem alkalmasak arra, hogy védjegyekké legyenek. Például a „Cipő és Parkettpasztagyár” elnevezés felismerése (elolvasása) figyelmet és koncentrálást igényel. Ezzel szemben az ugyanezen vállalat által használt, két szótagból álló „Tangó” védjegy felismerése nem terheli ilyen követelményekkel a fogyasztók figyelmét. Egy közepes forgalmú Háztartási Boltban kísérletképpen megkérdeztem az egyik elárusítót, hogy melyik gyár állítja elő a „Tangó” parkettpasztát. Nemcsak a megkérdezett elárusító, de a bolt elárusítói közül egyetlen egy sem tudott a kérdésre emlékezetből választ adni. Kétségtelen, hogy a „Tangó” védjegy több évtizedes múltra tekint vissza, amely idő alatt viszont a vállalat neve többször is változott. Az a körülmény, azonban, hogy a bolti elárusítók közül, akik ezt a cikket nap mint nap adják el, az áru megtekintése nélkül egy sem tudott a kérdésre válaszolni, mégis a szóvédjegyek (elnevezések) rövidsége jelentőségére utal.

Egy szótagból álló szóvédjegyek: „Gyöngy” (szappan, fésű is), „Shell” (olaj), „Proost” (italok, nyugatnémet); két szótagból álló védjegyek: „Negro”, „Frutti”, „Zi-Zi” (cukorka), „For-you” (csokoládé, olasz), „Rapid”, „Ultra” (mosópor), „Salvus”, „Mira” (gyógyvíz), „Doxa”, „Marvin” (óra), „Palma” (gumiáru), „o-yes”, „oui-oui” (magyarul: oh-igen, igen-igen, fűző, melltartó, francia). A fogyasztók rövidségre törekvését jellemzi, hogy külföldön a „Coca- Cola” helyett legtöbbször csak „Cola”-t mondanak. (Négy szótag rövidítése kettőre). Hasonló jelenségek nálunk is megfigyelhetők, például a „Lánchíd” cérna helyett a vásárlók rendszerint csak „Lánc” cérnát kérnek, pedig ez a védjegy eredetileg is csak két szótagból áll.

A rövidség szabálya alól legfeljebb a gyógyszervédjegyek képeznek kivételt. Ennek az az oka, hogy a gyógyszeripar

128