Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
II. Szabadalmazható és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok
b) Az újdonságrontás feltételei Az Szt. indokolása a következőket mondja: „Nyilvánosságra jutásról általában akkor lehet beszélni, ha a megoldást személyválogatás és titoktartási kötelezettség nélkül bárki megismerhette. Az újdonságrontó hatás tehát objektív körülményekhez, a nyilvánosságra jutás tényéhez fűződik, amely megteremti a találmány ismertté válásának lehetőségét. Közömbös az, hogy az újdonságrontó anyagot (könyv, folyóirat, prospektus, nyilvános gyakorlatbavétel stb.) ténylegesen megtekintették-e (akár a feltaláló, akár harmadik személyek), vagyis nem játszik szerepet az a tény, hogy a megoldást valójában nem ismerték meg, ha bárki megismerhette.” Vizsgáljuk meg, hogy e magyarázat mit jelent a gyakorlatban a különböző nyilvánosságra hozatali módok esetében! Annak megítélése szempontjából, hogy az írásos anyag ténylegesen nyilvánosságra keriilt-e vagy sem, az a döntő, hogy ahhoz elvileg bárki hozzáférhet-e, vagy sem. így nem tekinthető pl. nyilvánosságra hozottnak a még közzé nem tett szabadalmi bejelentés, a meg nem jelent könyv vagy folyóiratcikk kézirata. Hiszen ezek csak igen szűk kör számára hozzáférhetőek, azokba nem tekinthet be akárki, azokról másolatot sem készíthet bárki. Nyilvánosságra hozottnak tekintendő ezzel szemben a közzétett szabadalmi bejelentés, vagy a már megadott, de még ki nem nyomtatott szabadalom leírása, mert abba a hivatalos órák alatt bárki betekinthet, illetve arról fénymásolatot kérhet. A levélbeli műszaki közlés persze szintén nem tekinthető nyilvánosságra hozottnak, de a reklámcélzattal szétküldött üzleti körlevél már igen. Ha viszont a korlátolt számban szétküldött körlevél „Bizalmas, csak belső használatra” megjelölést tartalmaz, úgy véleményünk szerint nem tekinthető a benne foglalt műszaki leírás nyilvánosságra hozottnak, feltéve persze, hogy a körlevelet bizalmasan kezelték. Belső gyári utasítások, előírások — még ha nyomtatva vannak is — nem jelentenek nyilvánosságra hozatalt. Ezzel szemben a bárki által megvásárolható tervdokumentáció (pl. típusterv) nyilvánosságra hozatalt jelent még akkor is, ha kevés példányban jelent meg, sőt akkor is, ha azon olyan jellegű jogfenntartás szerepel, amely szerint annak felhasználása csak a tervező engedélyével, a vele történő megállapodás alapján lehetséges. Sokszorosított jegyzet előadásszöveg még „kézirat gyanánt” megjelöléssel is nyilvánosságra hozatalt jelent, ha azt elvben bárki megtekintheti. Számos példát hozhatnánk még fel, ehelyett azonban alighanem célszerűbb arra rámutatni, hogy a határesetek eldöntésénél azt kell vizsgálni, hogy a szóban forgó írásos anyag valóban bárki számára hozzáférhető volt-e, vagy sem. Igenlő esetben a nyilvánosságra hozatal megvalósult, nemleges esetben nem, éspedig függetlenül az írásos anyag nyelvétől, példányszámától és megjelenése körülményeitől. Hasonlóképpen dönthető el, hogy az előadás útján történő ismertetés nyilvánosságra hozatalt képez-e. Ha az előadás nyilvános volt, tehát arra bárki beléphetett (még akkor is, ha belépőjegy váltása mellett), úgy annak tartalma nyilvánosságra hozatalt képez. Ezzel szemben a szűk körű, csak meghívottak jelenlétében történt 32
