Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

A felszabadulást követő időszakban a szabadalmi anyagi jogban is komoly változás történt, így az 1949. évi 8. tvr. kimondta, hogy a találmány haladást jelentő volta feltétele a szabadalmazhatóságnak. Ugyancsak e jogszabály tette lehetővé a hivatalból végzett újdonságvizsgálatot is. Bár ezek az intézkedések a maguk idején komoly változásokat eredményeztek, néhány évtized távlatából már nem tűnnek mélyrehatónak. Radikális, alapvető változást a szabadalmi anyagi jogban is csak az Szt. hozott.

A döntő változást képező jogfejlődés azonban — a felszabadulást követő időszakban — tulajdonképpen a szabadalmi jogon kívül eső területen következett be, a szocialista feltalálói jog létrehozásával. A szocialista feltalálói jog több mint húsz éven keresztül, a szabadalmi joggal párhuzamosan és azzal kombinálva alkalmazott olyan értékes jogi eszköznek bizonyult, amely — az anyagi ösztönzés segítségével —- jelentős mértékben elősegítette a feltalálói mozgalom kibontakozását, és közvetve számos olyan értékes találmány létrehozására ösztönözte a feltalálókat, amelyek a magyar népgazdaság nemzetközi presztízsét jelentős mértékben növelték, és e mellett figyelemre méltó devizabevételt is eredményeztek.

Az államnak felajánlott találmányok szerzői jogvédelméről és a díjazásáról szóló 11.950/1948. (XI. 30.) Korm. sz. rendelet volt az első olyan jogszabály, amely a szovjet jog tapasztalatait felhasználva, biztosította a feltalálók számára alkotó teljesítményük anyagi elismerését jelentő díjazást. (Csak zárójelben említjük meg e helyütt, hogy a szovjet jog vezette be a világon elsőnek — az 1931. évben — a feltalálói díjazás rendszerét.) Ettől az első jogszabálytól napjainkig nagy utat tett meg a feltalálói jog: az újításokról és találmányokról szóló 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet a bírói jogorvoslat lehetőségét biztosította a feltaláló számára, a feltalálói díj összegének megállapítására. A találmányokkal kapcsolatos egyes átmeneti rendelkezésekről szóló 58/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet pedig a szerződési szabadságot vezette be, feloldva minden kötöttséget a feltalálói díj megállapítása tekintetében.

A feltalálói jognak a szabadalmi jogtól elkülönített fejlődését az Szt. életbe léptetésével bekövetkezett kodifikáció szüntette meg, amikor az addig különálló kétfajta jogi norma egységes jogszabályban nyert rendezést.

Az Szt.-t több vonatkozásban korszerűsítette és fejlesztette tovább az 1983. évi 5. tvr. (Szín.), így' a szolgálati találmányra, az előhasználati jogra, valamint az engedélyezési eljárás egyszerűsítésére vonatkozó rendelkezésekkel.

A magyar szabadalmi jog történetéről szóló beszámolónk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg egyrészt a szabadalmi jog nemzetközi fejlődéséről, másrészt arról, hogy a szabadalmi jog egyes kérdései a Nemzetközi Iparjogvédelmi Unió létrejöttével, az Uniós Egyezményben nemzetközileg egységesítést, illetőleg rendezést nyertek. Az Uniós Egyezmény rendelkezéseit ugyanis a magyar jogszabályalkotó ugyancsak messzemenően figyelembe vette, amint ezt az Szt. indokolása is kifejezésre juttatja. Erről a későbbiekben még részletesebben beszámolunk.

21