Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
mányt szabadalmaztatásra, szabadalmat csak akkor nyerhetett, ha ahhoz mindkét ország illetékes minisztere hozzájárult. A szabadalom engedélyezése esetén pedig két azonos keletű szabadalmi okiratot adtak: német nyelvűt Ausztria, magyar nyelvűt pedig Magyarország területére kiterjedő hatállyal. A magyar és osztrák törvényhozás útjai utóbb különváltak, s Magyarország a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. tv.-nyel megteremtette az önálló magyar szabadalmi jogot. E törvény, amely az osztrák, német és francia jogszabályalkotás tapasztalatainak felhasználásával jött létre, a maga idején korszerű jogalkotási eredménynek számított. Bizonyos vonatkozásban még az akkor példaképül szolgáló osztrák jogszabályalkotást is megelőzte, például a munkáltatónak az alkalmazott találmányaira vonatkozó jogai biztosítása tekintetében. Az 1895. évi szabadalmi törvényt érintő, az első világháború kitöréséig bekövetkezett fontosabb módosítások: az 1908. évi LII. tv. Magyarország belépéséről a Nemzetközi Iparjogvédelmi Unióba, amely szabadalmi jogunkat e nemzetközi egyezmény követelményeinek megfelelően továbbfejlesztette, az 1911. évi XI. tv. a szabadalmaztatható találmányoknak kiállításokon való időleges oltalmáról, az 1913. évi XII. tv. a szabadalommegvonás előfeltételeinek szigorításáról. A Magyar Tanácsköztársaság rövid élete ellenére is talált módot a találmányi és szabadalomjogi kérdések szocialista típusú szabályozására. Elismerést érdemel, hogy e jogszabály kibocsátására olyan történelmi időszakban került sor, amikor az erőket a legalapvetőbb társadalmi, gazdasági, politikai és katonai feladatokra kellett összpontosítani. A Magyar Tanácsköztársaság 52. MT sz. rendelete mind anyagi jogi, mind eljárásjogi rendelkezéseit illetően szocialista ötvözetű, megfelelt az akkori társadalom egyszerűsített szocialista világképének. A Tanácsköztársaság megdöntése és a felszabadulás között eltelt időszakban szabadalmi törvényhozásunk néhány novelláris módosításban merült ki. Az 1920. évi XXXV. tv. és az 1927. évi XX. tv. a szabadalmi eljárási jog vonatkozásában, nevezetesen a fórumrendszer (Szabadalmi Felsőbíróság, majd ezt követően a Kúria mint jogorvoslati fórum) tekintetében hozott változást. A szabadalmi anyagi jogot csupán az 1932. évi XVII. tv. fejlesztette tovább: ez egyrészt bevezette a szabadalmi kényszerengedély intézményét, másrészt felemelte a szabadalom oltalmi idejét 20 évre. A felszabadulást követő években a lényeges változás az eljárási jog területén következik be. Az igazságügyi szervezet (országos vonatkozásban történő) demokratizálása, átalakítása nem maradt nyom nélkül a szabadalmi eljárásban sem. A szabadalmi fórumrendszer kialakítása érdekében a jogszabályalkotó különféle kísérletet tett: az 1949. évi 8. sz. tvr., valamint az 1958. évi 5. sz. tvr. e vonatkozásban két jelentős állomást képez. A megoldandó probléma magvát az képezte, hogy az OTH mint első fokon eljáró államigazgatási szerv határozatát mily módon legcélszerűbb bírói úton felülvizsgálni. E problémát végül is a szabadalmaztatható találmányokról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) rendezte megnyugtatóan. 20 \
