Gazda István et al. (szerk.): Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése (Budapest, 1985)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
Az ipari forradalom azonban gyökeres változást idéz elő a társadalmi rendszerben is. A szocialista társadalom létrejöttével a találmányok a tudományos-műszaki haladás, a gazdasági növekedés, a szükségletkielégítés és általában a társadalmi fejlődés folyamataira gyakorolt pozitív hatásuk révén szoros kapcsolatba kerülnek a társadalmi termelés intenzifikálásával, a szocializmus gazdasági és társadalmi feladatainak megoldásával, anyagi műszaki bázisának megteremtésével — mondja Bobrovszky 2 Ezenfelül a szocializmusban a feltalálói tevékenység jelentős lendületet kap. Érthető ezért, hogy a szocialista társadalom új jogi formákat is vezet be a műszaki alkotó tevékenység ösztönzésére. Megjelenik az újítás intézménye, amely rövid idő alatt valamennyi szocialista országban meghonosodik, és amelynek útján az alkotó (újító) jogai oltalmat nyernek. Megjelenik a feltalálók jogi védelmének új formája, a szerzői tanúsítvány is, amely rövid idő alatt nemzetközi elismerést nyer. Tovább fejlődik a találmányok szabadalmi oltalmának hagyományos rendszere: bővül az oltalom köre, differenciálódik az eljárás. KGST-vonatkozásban pedig több nemzetközi megállapodás mozdítja elő a tudományos-műszaki eredmények jogi védelmét. Végül éppen a magyar jogszabályalkotó biztosítja a világon elsőként a know-how nevesített oltalmát. 1.2. A magyar szabályozás története A műszaki alkotó tevékenység eredményeit biztosító magyar jogi szabályozás eredete a szabadalmi jog elveit tartalmazó 1810. és 1820. évi osztrák császári nyílt parancsra nyúlik vissza. Ennek az osztrák rendelkezésnek hatályát a magyar helytartótanács kiterjesztette, s így közvetett módon e jogszabály tekinthető a Magyarországon hatályban volt első szabadalmi törvénynek. A magyar országgyűlés felszólalt ugyan az osztrák jognak ilyen alkotmánysértő módon magyar joggá való átalakítása ellen, végül azonban a kereskedelmi társaságokról szóló 1840. évi XVIII. tv. 66. §-a a fennálló jogállapotot szentesítette. Az 1848—1849-es szabadságharc leverése után Magyarországon továbbra is az osztrák jogszabályok voltak érvényben, nevezetesen az 1852. évi osztrák szabadalmi törvény, amely egészen az 1861. évi Országbírói Értekezletig hatályban maradt. Az Országbírói Értekezleten létrehozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok kimondották, hogy „... az ész szülemenyei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény ótalma alatt áll”. Az 1867. évi kiegyezés kapcsán kötött osztrák—magyar vám- és kereskedelmi szövetség a szabadalmak ügyét Ausztriára és Magyarországra nézve egységesen rendezte olyképpen, hogy akár Ausztriában, akár Magyarországon jelentett be valaki talál2 Bobrovszky, 15. old. 2* 19
