Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt I. Általános rendelkezések szerű dolgozó részére. A felperes tehát... a szerkesztés munkájával is önálló szellemi munkát végzett, ennélfogva a mű teljes terjedelmében szerzői jogi oltalomban részesül. (Legf. Bír. Pf. III. 20 982/ 1967.) 6. §. Anonim művek 6. §. (1) Ha a művet név nélkül vagy felvett néven hozták nyilvánosságra, a szerzői jogokat a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először hozta nyilványosságra. (2) Ki nem adott mű ismeretlen szerzője jogán a szerzők érdekeinek képviseletére hivatott szervek léphetnek fel, ha alaposan feltehető, hogy az ismeretlen szerző magyar állampolgár. Névtelen mű — írói név | 1. Az anonimitás érdemi kérdéseivel könyvünk a 9. §-szal kapcsolatban foglalkozik. A törvény itt tárgyalt szabályának csak az a célja, hogy a névtelenül maradni kívánó szerző javára gyakorlatilag lehetővé tegye a szerzői jogok gyakorlását, s ugyanakkor biztosítsa a felhasználás technikai lehetőségét. A törvény szabálya mind a szerző jogainak megvédésére, mind a felhasználási szerződés megkötésére a törvény erejéből folyó meghatalmazást ad annak, aki a művet először hozta nyilvánosságra. (Ennek jogviszonya a valóságos szerzővel rendszerint megbízás, de elképzelhető a megbízás nélküli ügyvitel is. Mindkét esetben a valóságos szerzővel a szerzői jogokat gyakorló személy vagy szervezet köteles elszámolni.) E szabályhoz kapcsolódik a Vhr 4. §-ának (1) bekezdése, amely lehetőséget nyújt arra, hogy az ismeretlenségét megőrizni kívánó szerző ennek ellenére hitelesen igazolhassa szerzői minőségét, illetve írói nevét. A bejelentést a Szerzői Jogvédő Hivatal titkosan kezeli és nyilvánosságra csak a szerző vagy jogutóda kívánságára hozza. Ugyanez a titoktartási kötelezettség terheli azt a bíróságot vagy hatóságot, amely előtt, megkeresésére, a Szerzői Jogvédő Hivatal a bejelentés adatait feltárja. A folklór művek ( 2. A Berni Uniós Egyezmény stockholmi diplomáciai felülvizsgálati konferenciáján (lásd a Negyedik rész I. fejezet 1. §-ában) a fejlődő országok részéről merült fel a folklór művek védelmének igénye. Az igény felvetése könnyen megérthető (pl. a fiatal afrikai országok keresett kulturális exportcikkei a népzene, a népi faragások, álarcok, sajátos mintájú és anyagú népi szőttesek), de annál nehezebbnek mutatkozott az igény honorálása. Hiszen a szerzői jog jellegzetesen az egyénhez, az alkotóhoz kötődik, s meghatározott időre szól. Hogyan adhat a hagyományos kategóriák között a szerzői jog oltalmat olyan műnek, amelyik fogalmánál fogva ismeretlen származású, nem egy embernek vagy körülhatárolt számú embereknek munkájaként áll előttünk, hanem egy népcsoport hagyományának kollektív gyümölcse, s keletkezésének időpontja megállapíthatatlan. 04
