Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés 4. A szerző és a társadalmat képviselő felhasználói szervezetek széles körű kapcsolatai mögött bonyolult társadalmi és egyéni érdekek állanak. A szerző érdeke kettős: nemcsak azt igényli, hogy alkotó munkájának díjazását megkapja, de azt is, hogy alkotása valóban eljusson a társadalomhoz, méghozzá az általa kialakított, személyiségét kifejező formában, hiszen mindez az alkotó beteljesülés elengedhetetlen követelménye. Kettős azonban a társadalom érdeke, is. A kulturális színvonal emelése, a kultúra kincseinek széles körű elterjesztése azt kívánja meg, hogy a társadalom rendelkezésére álló kulturális javak minél egyszerűbben, akadálytalanul jussanak el a társadalom minél szélesebb rétegeihez. Ez az érdek önmagában azt tenné indokolttá, hogy ne kívánjuk meg a szerző hozzájárulását művének társadalmi felhasználásához, legfeljebb honoráljuk az ilyen felhasználást. A társadalmi érdek másik oldala azonban mást kíván. A társadalom nemcsak abban érdekelt, hogy a már meglevő kulturális javak minél szélesebb körben váljanak közkinccsé, de abban is, hogy szünet nélkül szaporodjanak. A társadalomnak ehhez fel kell használnia az alkotókedv ösztönzésére a jog eszközeit is. Az ösztönző eszközök sorában pedig a szerzői jog sajátos módszerei elsődleges helyet foglalnak el. Az a tudat, hogy társadalmunk a szellemi alkotásokat hatékonyan védi, kétségtelenül igen hatásosan ösztönzi új művek létesítésére azokat, akik ilyen tevékenységre alkalmasak. A társadalom kettős pozitív érdekeltsége mellett még egyszer is hangsúlyozzuk, hogy a magántulajdonosi társadalmaktól eltérően miben nem érdekelt a szocialista társadalom. A kulturális javak közvetítő hálózatának társadalmi tulajdona megteremti annak reális lehetőségét, hogy a szocialista társadalom — a társadalmi objektív érdekeknek megfelelően — ne legyen érdekelt abban, hogy a művészetből merő üzlet legyen ! A szerzői jogi védelem célját és tartalmát tehát alapvetően a szerző és a társadalom érdekeinek dialektikus egysége határozza meg: A szerző érdeke és a társadalom kulturális értékeinek megóvása és gyarapítása egyképpen megkívánja az irodalmi, művészeti, tudományos alkotások védelmét, a szerző egyéniségének tiszteletbentartását. Azt pedig, hogy a szerzői jog az ilyen módon felismert társadalmi célját betölthesse, éppen a társadalmi tulajdon alapján álló gazdasági rendszer teszi lehetővé. A‘társadalmi tulajdon zárja ki, hogy uralkodóvá váljék a kulturális javak árujellege, a társadalmi tulajdon állja útját annak, hogy a kulturális szükségletek kielégítése üzletté silánvodjon. 68 kezésére állnak mindazok az eszközök is, amivel kitűzött feladatait meg tudja valósítani. Éppen a kult líra-köz vetítő szervezet társadalmi tulajdona, valamint a vállalati és intézményi formában szervezett kollektív alkotóműhelyek jelentik azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével valóra tudja váltani kulturális politikáját, és ennek során megfelelő kritikával közvetíti az új, de vitatható értékű alkotásokat is. Társadalmi érdek — szerzői érdek