Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés 4. Mivel a szocialista szerzői jog a szerző érdekeinek védelmével és alkotómunkájának tá' mogatásával végső soron a szocialista nemzeti kultúra kibontakozását szolgálja, a megváltozott társadalmi viszonyoknak megfelelő kodifikálása az egész népi demokratikus jogi felépítmény szocialista újjáalakításának elengedhetetlen része. Ugyanakkor közismert, hogy a tőkés termelési mód gazdasági alapjainak felszámolását a polgári jogi felépítményből örökölt törvény leváltása sokszor csak jelentős időbeli eltolódással követi és közben a régi jogszabályokat kell az új társadalmi osztály viszonyoknak megfelelő módon alkalmazni. Ez a megállapítás a szocialista szerzői jog történetére nézve is érvényes. A népi demokráciák szerzői jogfejlődése azonban azt is tanúsítja, hogy a szocialista szerzői jog tételes szabályozása nem csupán az új szerzői jogi törvény megalkotásával kezdődött, hanem egy sor olyan rendelet kibocsátásával, amelyek, mint a Szovjetunió első idevágó dekrétumai, a szerzők fokozottabb védelmének és műveik társadalmi felhasználásának leglényegesebb kérdéseit szabályozták; így elsősorban a szerzői jogokat érintő szerződések feltételeit. Az átfogó kodifikációs munka a népi demokráciákban ilyen előzetes, a társadalmi átalakulást dinamikusan előmozdító rendeletekre épült. Ma már úgyszólván minden szocialista államban a népi hatalom által alkotott szerzői jogi törvény van hatályban. Régi, 1928-ból, illetőleg 1944-ből származó törvényeket alkalmaznak még a népi Kínában, az ezeket kiegészítő, 1949. évi büntető rendelkezések is a Kuomintang időből származnak. Kubában ugyancsak a forradalom előtti, 1879. évi spanyol szerzői jogi törvény van még hatályban. Uj szerzői jogi törvényeket alkottak viszont Albánia (1947, módosítva 1951-ben), Bulgária (1951, módosítva 1973-ban), Lengyelország (1952), Csehszlovákia (1953-ban, majd az újabb fejlődés eredményeihez igazodóan ismét 1965-ben), Románia (1956), Jugoszlávia három ízben is (1946, 1957, 1968), a Német Demokratikus Köztársaság (1965), s végül 1969-ben Magyarország. A szerzői jog lényegét illetően valamennyi szocialista kodifikáció megegyezik abban, hogy a szerző alanyi jogát személyhez fűződő és vagyoni érdekű jogosítványokból építi fel. A lengyel törvény francia hatásra dualista felfogást követ, az említett jogosítványok két csoportját önállóan biztosítja a szerzőnek. A többi törvény az alanyi szerzői jog egységéből indul ki és a személyhez fűződő és vagyoni érdekű jogokat annak tartalmaként fogja fel. A személyhez fűződő jogoknak a szerző halálát követő gyakorlása, tartalma és védelmi ideje tekintetében azonban e törvények között is van eltérés. A Szovjetunió, Bulgária és az NDK törvényeiben a szerzői jog egységes felfogása abban is kifejezésre jut, hogy a védelmi idő lejártával a jogszabály egyértelműen véget vet az alanyi szerzői jog személyhez fűződő 58 A népi demokráciák szerzői jogalkotása Lettország 1963, Litvánia 1964, Grúzia 1965, Azerbajdzsán 1964, Örményország 1964.
