Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)

Első rész. Történeti és elméleti alapvetés

V. A szocialista szerzői jog kialakulása

tartalma érvényesülésének is. A román törvény a személyhez fűződő jogokat kizárólag a szerzőhöz kapcsolódóan tekinti alanyi jognak és a szerző halála után csak a vagyoni jogok körére szűkült alanyi jog öröklését ismeri el. Lengyelországban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában a törvény a védelmi idő lejártával viszont csak a vagyoni érdekű szerzői jogosultságoknak vet véget anélkül, hogy a személyhez fűződő szerzői jogosultságok tartalmában bárminő változást irányozna elő; ez a felfogás közel áll a francia droit moral kettős jellegű fogalmához, amely magában foglalja mind a szerző alanyi engedélyezési jogát, mind pedig az állam művelődéspolitikai tiltakozási lehetőségét. A magyar törvény, mint látni fogjuk, e kétféle tartalom között szabatosan különböztet a védelmi idő lejártának időpontja szerint. Addig a személyhez fűződő jogosultságok az egységes alanyi szerzői jog részét képezik, azt követően az állam kultúrpolitikai fellépésének lehetőségéről van szó.

Változatos képet nyújt a népi demokráciák szerzői joga a védelmi idő szabályozása terén is. A Berni Unió 50 éves p. m. a. előirányzatával összhangban, Magyarországhoz hasonlóan a szerző halálának évét követően ötven esztendőn át védi alkotásait az NDK, valamint a csehszlovák és a jugoszláv szerzői jog. A lengyel törvény 20 évig véd p. m. a., Albániában, Romániában és Bulgáriában relativ védelmi időket iktattak törvénybe: házastárs, felmenő, életük fogytáig (Albániában és Bulgáriában a túlélő házastárs újabb házassága véget vet a védelemnek); egyéb örökösök különböző hosszúságú időkig gyakorolhatják az öröklött szerzői jogot. Albánia az egyéb örökösök körét a gyermekekre és unokákra szorította.