Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
V. A szocialista szerzői jog kialakulása delemben mindenki munkája mennyisége és minősége szerint részesedik, s a szerzői díjak sem a könyvnek, mint árunak, az eladásából befolyó összegekhez igazodnak. A szocializmus alapjainak megszilárdítása, a hitleri Németország leverése után a szovjet szerzői jog is tovább fejlődött. Az OSZFSZK minisztertanácsa 19-47. július 15-én kelt 521. sz. rendeletével szépirodalmi művek tekintetében az eredeti szerző javára is díjfizetésre kötelezte a mű fordításának kiadóját, kivéve az orosz nyelvről való fordítás esetét: az orosz nyelv gyakorlatilag az egész Szovjetunióban beszélt, közös nyelvvé vált. A szerzői díjat az eredeti nyelvű kiadásokért járó díj 60 %-ában állapították meg. Ezt a rendelkezést a későbbiek során még 8 további szovjet köztársaság is magáévá tette, közöttük Ukrajna is. Ma már minden szövetségi köztársaságban díjat kell fizetni az írónak az egyik nemzeti nyelvről a másikra történő fordításért. A ma is irányadó díjösszegeket az OSZFSZK szépirodalmi művek esetében az 1960. évi 530. sz. rendelettel, tudományos művek tekintetében az 1962. évi 326. sz. rendelettel írta elő. A többi köztársaságban is megfelelően újrarendezték a szerzők díjazását. A szovjet polgári jogi törvényhozás alapelvei, 1961 3. A ma érvényben levő szovjet szerzői jog kodifikálására a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok polgári jogi törvényhozásának 1961. évi alapelvei szerint került sor. Ezeknek az alapelveknek a IV. része, a 96 — 106. szakaszokig vonatkozik a szerzői jogra. Az 1929. évi alapelvekből csupán a szerző halálozási évének elejétől számító 15 éves p. m. a. védelmi időt előíró 15. szakasz maradt hatályban, míg a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének 138. sz. rendelete 1973- ban, a Szovjetúniónak az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezményhez csatlakozásával kapcsolatban a védelmi időt 25 évre nem emelte. Az 1961. évi alapelvek 98. szakasza a vagyoni jogokkal szoros összefüggésben biztosítja a szerzőnek személyéhez fűződő jogait. A személyhez fűződő jogok tiszteletbentartását az alapelvek kifejezetten előírják olyan esetekben is, ahol a mű szabadon, vagy törvényi engedély alapján, a szerző hozzájárulása nélkül, de díjfizetés ellenében használható fel. A felhasználási szerződések körében az alapelvek fenntartják a kötelező mintaszerződések rendszerét. A törvényben meghatározott esetek kivételével kötelezően előírják a díjfizetést. A díjak összegszerű meghatározását törvényhozási feladattá teszik. Ugyanakkor díjfizetési kötelezettség nélkül biztosítják a sajtó, a film, a rádió és televízió számára a szerzői alkotások változatlan formában, a szerző nevének feltüntetésével történő felhasználását. Szerződéskötési és díjfizetési kötelezettség tömegkommunikációs felhasználásnál csak a mű adaptálása esetén áll fenn. Ezeken az alapelveken épülnek fel az egyes szövetségi köztársaságok új polgári jogi törvényeinek szerzői jogi fejezetei: OSZFSZK 1964, Ukrajna 1963, Belorusszia 1964, Üzbegisztán 1963, Türkmenisztán 1964, Kazahsztán 1964, Kirgizia 1964, Észtország 1964, 57
