Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés A szerzői jog átfogó szabályozásához a Szovjetunió Központi Végrehajtóbizottsága és a Népbiztosok Tanácsa először 1925. január 30-án alkotott „Szerzői jogi alapelveket Ezekben a szerzői jogi védelem idejét a mű megjelenésétől számított 25 évben állapították meg. 1928. május 16-án új szerzői jogi alapelveket hoztak a Szovjetunióban, amelyek keretében — a Szovjetunió polgári jogának általános fejlődésével összhangban — kimondták a szerzői jog örökölhetőségét és annak a szerző halálozási éve január elsejétől számított 15 évig tartó védelmét. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió köztársaságaiban számos nemzeti és nemzetiségi nyelvet beszélnek, az írói művek széleskörű társadalmi elterjedésének elősegítése érdekében az 1928. évi alapelvek fordításokra nem adtak a szerzőnek kizárólagos jogot, csupán a fordító jogait ismerték el fordításán, és csak számára biztosítottak díjigényt. Az új alapelvek a Szovjetunió első évtizedének dinamikus, a szerzői és társadalmi érdekek szocialista összhangjának kialakítására törekvő jogfejlődésének tapasztalatait oly módon összegezték, hogy alapul szolgálhattak az egyes szövetségi köztársaságok első szerzői jogi kodifikációi számára (OSZFSZK 1929, Ukrajna 1929, Belorusszia 1929, Grúzia 1929, Üzbegisztán 1936 stb.). A szovjet szerzői jogi rendezés kezdettől kiterjedt a szerzővel műve társadalmi felhasználására kötendő szerződések tartalmának szocialista típusú kialakítására is. Ezt példázza az OSZFSZK népművelési és kereskedelemügyi népbiztosai által már 1929-ben rendeletbe foglalt kiadói szerződésminta kötelező előírása. A szerzők érdemi jogvédelme szempontjából lényeges új intézkedés volt díjazásuk összegszerű meghatározása is. A jogalkotás e téren még a Nagy Honvédő Háború idején sem szünetelt, 1944. július 12-én átfogó rendelet fejlesztette tovább az OSZFSZK-ban, majd más köztársaságokban is a díjfizetés rendjét. A szovjet díjrendszer azon az elven épül fel. hogy a szerző műve terjedelme és a kiadott példányok arányának megfelelően kapjon honoráriumot, függetlenül a példányok eladásának tényleges alakulásától. A könyv megjelenésekor esedékessé válik a teljes szerzői díj. A díjtáblázatok meghatározott alappéldányszám esetén olyan összegeket irányoznak elő a szerző javára, melyekben kifejezésre jut munkájuk társadalmi megbecsülése. Ennek megfelelően azonban további példányszámok esetén az újabb díj mérve degresszíven alakul. A szovjet szerzői jog egyrészt függetleníteni kívánta a szerzőt az értékesítés kockázatától, másrészt bizonyos mértékben mégis részeltetni kívánta a nagyobb példány sz ámokban is tükröződő fokozott siker anyagi eredményeiben, hiszen a szerzői alkotómunka teljes értékét végső soron csak a mű felhasználásának menetében, a társadalmi értékelés, az esetleges ismételt felhasználások függvényeként lehet felmérni. E kettős szempont együttes érvényesítését a szovjet szerzői jog magasan kezdő, majd degresszíven alakuló díjskála révén kívánta megoldani. A törvényhozó ezzel a díjfizetési rendszerrel a szocialista elosztás elvét alkalmazta a szerzők vonatkozásában: a nemzeti jőve-
