Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés címében olyasmit is tartalmazott, amire a német HGB nem terjedt ki: a kiadói ügyletnek 19 szakaszba foglalt szabályait. A szabályozás elsősorban a felhasználó kiadó érdekeit tartotta szem előtt: a tiszteletdíj nem volt a kiadói szerződés érvényességi feltétele, ilyet a szerző csak akkor követelhetett, ha azt nyíltan vagy hallgatólag kikötötték; ha a felek meghatározott ívszámban állapodtak meg, a kiadó a kézirat ezt meghaladó részéért nem volt köteles fizetni, viszont megkövetelhette, hogy a szerző teljes munkát szolgáltasson. A kiadó elállási jogával szemben nem tette lehetővé a szerző elállását, akkor sem, ha a kiadó hosszabb időn át nem jelentette meg művét. Arany László a kiadói jog szabályozását a filius ante patrem esetének minősítette: szerzői jog lényegében sehol, de felhasználásáról már törvény intézkedett. Az első magyar szerzői joiri törvénykönyv: 1884: XVI. tv. •5. Az első, idővel törvénybe torkolló, írói és művészeti jogokkal foglalkozó javaslat Arany László tollából származik, ugyancsak a Kisfaludy Társaság kezdeményezésére (Budapesti Szemle, 1876. 20. száma). A javaslat nagymértékben az 1870. évi német szerzői jogi törvényre épített; szerzője, író lévén, a javaslat szövegében számos, máig is használatos kifejezéssel gazdagította szerzői jogi nyelvkincsünket. így ő alkalmazta először a „bitorlás” kifejezést is. Talán az is elsősorban írói, nem-jogászi szemléletével magyarázható, hogy a mintául választott új német törvénytől eltérően, visszakanyarodott a tulajdonjogi koncepcióhoz és javaslatát már címe szerint is a szerzők tulajdonjogának szabályozására szánta. Tervezetét elsősorban Kováts Gyula elemezte mélyreható jogászi szemmel (Az írói és művészi tulajdonjog, 1879, Havi Szemle, I —V. folyt.). Eredménnyel bírálta a tulajdonjogi koncepciót, és általános műszóként sikerrel javasolta a „szerzői jog” máig is használatos fogalmát, amely magyarul először tőle ered. Rámutatott a szerzői jog személyhez fűződő jellegére is: ,,A kiadó megveszi a munkát, mondjuk, de azért a szerzői jog, a személyes jog nincs elidegenítve. . . A szerzői jogéletnek egyéb alakulatai is a tiszta vagyonjogi felfogás ellen szólnak.” Egyéb vonatkozásokban is bírálta az 1870. évi német törvény és 1876. évi kiegészítő törvényeinek mechanikus alapulvételét, értékes támpontokat adva a magyar szerzői jogi gondolkodás kialakulásához. Az előadói tervezetet 1883- ban több vonatkozásban módosítva, Apáthy István előadásában terjesztették a képviselőház Igazságügyi Bizottsága elé. Ennek alapján született meg az 1884: XVI. tv., az első részletes magyar szerzői jogi szabályozás. A törvény már nem a szerzői tulajdon alapjaira helyezkedett, de tartalmát tekintve vagyonjogi keretek között maradt. Jókai Mór felszólalására a javaslatban előirányzott 30 éves p. m. a. védelmi időt a kép.viselőház 50 évre emelte fel. 6. A magyar polgári szerzői jog újrakodiíikálását Magyarország Berni Unióhoz csatlakozása tette szükségessé: a törvény szabályait összhangba kellett hozni az Unió akkoriban érvényben levő 1908-ból származó berlini szövegével. Indokolttá tette azonban A magyar polcári szorzói ioc úirakodifikálása: 1921: LIV. tv. 52
