Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Ill. 2. §. Fő polgári elméleti irányzatok sági elméletté alakította: szerinte a személyiségi jogi alapok a verseny eleme révén teljesednek vagyoni érdekű szerzői joggá. Urheber- und Erfinder, Warenzeichen- und Wettbewerbsrecht című könyvében (2. kiadás 1928.) Elster a következőket írja: „Annak veszélye, hogy jelentős teljesítményeket mások tetszésük szerint kiaknázhatnak, az ellenérték csábításának hiányában bénítaná a szellemi alkotó munkát. A szellemi-ipari alkotások védelme tehát védelem a versenyben” (23. oldal). „Az ipari jogvédelem nem öncélú. . . értelmét csupán az ellenpólus, a verseny révén kapja... csak a teljesítmény versenyrendeltetése vezeti át a vagyoni értékek jogába, amelyek egyben. .. az eredeti személyiségi jog későbbi kiegészítései” (24. oldal). „Az alkotás jellegében a prioritás értékeleme rejlik, amely kizárólagosságot igényel az ipari versenyszerű többszörözéshez” (25 — 26. oldal). „A piacra kerülés érdekében az akarati elemnek versenyre kell irányulnia. . . így kerül az addig semleges alkotásra a verseny gyűrűje” (23 — 24. oldal). Elster tana a tárgyalt jogintézmények közgazdasági elemekkel való formális ötvözését, a gazdasági alap és felépítmény tényezőinek összekeverését jelenti. Ezért következtetései támadhatók és nem segítették elő egyik érintett szakjogág megfelelő fejlődését sem. A szellemi alkotásokon keletkező alanyi jog tartalmának a versenyjog nem lehet sajátos összetevője; már csak azért sem, mert alanyi versenyjog nincs. A verseny gazdasági lehetőség, amelynek kihasználását a jog csupán a névhez, jó hírnévhez fűződő és más személyiségi jogok és azokhoz fűződő vagyoni érdekek védelmét célzó tiltó szabályokkal rendezi, illetőleg ezeken belül engedi. A személyiségi és vagyoni érdekű jogosítványok közé utóbbihoz átvezető versenyjogi elemet képzelni fogalmi ellentmondás. Az ipari verseny, mint láttuk, történetileg jelentősen hozzájárult a kizárólagos szerzői jog kialakulásához; a gazdasági alap jogkeletkeztető funkciója azonban nem válhat önmaga is jogi tartalommá, valaminő „versenyre irányuló akarat” formájában. Az elmondottaknak megfelelően hibás Elster ama megállapítása is, hogy a verseny célzata teszi a szellemi alkotáson fennálló jogot vagyoni érdekűvé. Az oksági viszony éppen fordított: a szellemi alkotás piaci használhatósága idézheti elő a kiaknázását illető versenyt. A kizárólagos vagyoni jogosultság azonos mű vonatkozásában éppen a verseny kiküszöbölését eredményezi. A verseny az árutermelés korának meghatározott piaci mechanizmusa, amely a keresleti és kínálati viszonyok befolyásolásán keresztül kihat ugyan az értékviszonyokra, a termelt anyagi javak és szellemi alkotások használati és csereértékének azonban nem eredő forrása. A versenyjogi szemlélet ezenkívül be is szűkíti az egyes sajátos szellemi alkotásnemekre vonatkozó jogok helyes tartalmi kiépülésének lehetőségeit, mert a védendő érdekek körét az értékesítési folyamat egy meghatározott formájához, a versenyformához köti. Holott ma már a polgári társadalmak jogában is a szerzői jog körében szabályozzák például a mű nyilvánosságra hozatala felőli döntés jogát, vagyis éppen a versenytől való elzárkózás 33
