Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
II. 2. §. Anglia, XVI-XVIII. század biztosította az utánnyomás tilalmát. Az erős céhszervezet kapóra jött az uralkodóknak cenzúratörekvéseik megvalósításához is, így királyi támogatással rövidesen a kizárólagos többszörözési jog bölcsőjévé válhatott. A polgárság első ideológiai felkelésével, a reformációval szemben VIII. Henrik cenzúrarendeletek hadával kívánt védekezni. Noha a pápától függetlenítette magát, azt már nem tűrte, hogy a reformáció gondolatvilága aláássa uralmának katolikus tekintélvi rendjét. 1538-ban bevezette a királyi engedélyezési rendszert; ettől kezdve Angliában angol nyelven csak jóváhagyott írásművet lehetett kiadni. Az iparvédelem céljait szolgáló nyomdai privilégium sem mentesített a külön cenzúraengedélyezési eljárás alól. Ha az időnként trónra jutó protestáns királyok, például VI. Edvárd meg is kísérelték a cenzúra eltörlését, csakhamar ők is helyreállították azt és ellenkező előjellel hasznosították uralmuk erősítésére. A cenzúra érvényesülésének biztosítására katolikus Mária és férje, spanyol Fülöp újraszervezték a könyviparosok céhét. 1557-ben 97 megbízható nyomdász-kiadóból megalakult a Stationers’ Company. Szabályzatát 1559-ben a protestáns Erzsébet is sietett jóváhagyni. A Stationers’ Company vezetősége jogot nyert arra, hogy felkutasson és elkobozzon minden, a korona vagy az egyház ellen irányuló írást. Valamely könyv kiadásához a céhtagok a Company vezető tisztviselőjétől kérhettek kizárólagos jogot; az előzetesen beszerzett királyi cenzúra-engedély birtokában be kellett nyújtaniuk a kéziratot, amelyre a céh rávezette a jogosító záradékot. Ezt a céh-engedélyt regisztráltatni is kellett. A királyi nyomtatási privilégiumoktól eltérően a Company engedélye vállalkozói, kiadói kizárólagosságot jelentett. 1580 körül jelenik meg a bejegyzésekben az ennek megfelelő, ,,right to copy” kifejezés, amely többszörözésre való jogot jelent, szemben a nyomtatáshoz való szűkebb jogosultsággal (,,to print”). A XVII. század végére ily módon fokozatosan kialakult a stationers’ copyright céh-kizárólagosságon alapuló intézménye, a későbbi, szerző javára szóló, törvényen alapuló copyright előfutára. A megszerzett kizárólagosság a céhtagot haláláig illette. Ezután ismét a Stationers’ Company rendelkezett a művel, amíg a kizárólagosságot másik folyamodó céhtagra nem ruházta. A XVII. században Angliában egyre általánosabbá váló árutermelés azonban az iparűzési privilégiumok eltörlését, a piaci verseny kibontakozásának elősegítését tette szükségessé. Az 1623. évi angol Statute of Monopolies véget vetett a feudális ipari protekcionizmusnak, kivéve a királyi hatalom szempontjából különösen fontos két iparágat: a puskaporgyártást és a könyvkiadást. A stationers’ copyright intézményének megerősödése azonban a gyakorlatban így is odavezetett, hogy a XVII. század végén a királyok már nem adtak újabb nyomtatási privilégiumokat. A nyomdai ipar űzése szabadabbá válik; a kiadói jog maradt engedélyhez kötött. A stationers’ copyright intézményére épülő kiadói monopólium rendjét a Cromwell alatt eredeti célján túlhajtott polgári forradalom reakciójaként bekövetkezett restauráció még 1662-ben is újabb cenzúrarendelettel támasztotta alá. A fejlődés ezek után egyértelműen a Stationers’ Companyba tömörült kiadók monopolhelyzetének megtörésére irányult. A szerzői alkotás értékesítéséhez szükséges kizárólagosságot tőkés árutermelési viszonyok között 21
