Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt V. Felhasználási szerződések céllal létesített kiadóvállalatokat, hanem minden olyan állami, társadalmi, szövetkezeti stb. szervet érteni kell, amely rendszeres vagy esetenkénti kiadásra egyébként jogosult. A szerződés alanyaként mind szerzői oldalon (szerzőtársak, társszerzők, szerzői munkaközösség), mind kiadói oldalon (közös kiadás) több szerződő fél is állhat jogviszonyban. A polgári jognak a többalanvú szerződésekre vonatkozó szabályai ilyen esetekben értelemszerűen irányadók. A szerződések fajtai | 6. Attól függően, hogy a szerződés megkötése~ kor a mű már készen van, vagy csak ezt követően készül majd el, kész műre és jövőben megalkotandó műre kötött kiadói szerződések között különböztetünk. Ez utóbbiak a kiadói szerződések alaptípusától, ti. a kész műre kötött szerződésektől annyiban különböznek, hogy ilyenkor a szerződéshez a megbízás elemei, valamint bizonyos, vállalkozásszerű tényezők is kapcsolódnak. Ahhoz ugyanis, hogy a kiadói szerződés ilyenkor teljesedésbe menjen, a szerzőnek előzőleg meg kell alkotnia művét, méghozzá úgy, ahogy arra a szerződésben vállalkozott. Ilyen esetben tehát megbízással és vállalkozással vegyes kiadói szerződés jön ugyan létre, ez azonban nem azonosítható a Ptk vonatkozó szerződéstípusaival. A kiadói szerződésnek ugyanis ebben az esetben csak előfeltétele és nem végcélja az eredményszolgáltatás, másfelől a szerzői alkotás, a mű, nem dolog és sajátossága folytán a reá vonatkozó jogviszonyokban is sajátos szabályoknak kell érvényesülniük. Különböztetünk továbbá a kiadói szerződések között aszerint is, hogy azt szerzővel, szerkesztővel, fordítóval, átdolgozóval. stb. kötik. Az általánosan közös szabályokon felül ugyanis bizonyos eltérő szabályokra e vonatkozásban is szükség van. 190 7. Valamennyi felhasználási szerződést illetően általános érvényű szabály, hogy ezek feltételeit a törvény által megszabott korlátok között a felek határozzák meg (Szjt 26. §). A kiadói szerződések vonatkozásában az Szjt 32. §-a olyan jellegű korlátozást tartalmaz, hogy szerződést meghatározott időtartamra vagy meghatározott példányszámra lehet kötni. Ez a rendelkezés a szerző érdekeinek igen messzemenő figyelembevételét jelenti és annak megakadályozására hivatott, hogy a művek ..egyszer és mindenkorra” történő megszerzése magyar szerző és kiadó viszonylatában ne legyen lehetséges. Ismeretesek a példák belföldön és külföldön egyaránt : a kiadónál gazdaságilag nyilvánvalóan hátrányosabb helyzetben levő szerző ránézve végső sorban előnytelen feltételek mellett hosszú időre, igen sokszor élete végéig, vagy esetleg a védelmi idő teljes tartamára átruházta, ill. engedélyezte a mű kiadásának jogát. Bár kétségtelen-, hogy az esetek egy részében bizonyos kockázatot a kiadó is viselt ilyenkor, a legtöbbször mégis rendkívül magas összegű kiadói nyereségre adott lehetőséget az ilyen kikötéssel kötött szerződés. (Ismert Heine keserű megállapítása: palotákat szereztem, de kiadóim laknak bennük!) A törvény azonban még további biztosítékokat is nyújt a kiadói jog nem indokolt mértékű felhasználásának megakadályozására. Felhatalmazást A szerződések feltételeiről általában
