Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt III. Vagyoni jogok 3. Ha az előzőekben részletezett feltételek fennállanak, a munkáltató az elkészült műre azzal, hogy ha azt a dolgozó átadja, a törvény rendelkezésén alapuló felhasználási jogot szerez. Ez a felhasználási jog azonban nem korlátlan: a törvény ismét kettős követelménnyel határozza meg a munkáltatót megillető felhasználási jog terjedelmét. Az első már ismerős mozzanat: a felhasználási jog a munkaviszony tartalma által meghatározott körre terjed ki. Ehhez képest az előbb e vonatkozásban kifejtettek nemcsak a feltételét adják a kivételes szabályok alkalmazásának, de egyben annak érvényesülését határok közé is szorítják. Jó példa erre, hogy ha egy ipari munkahely kutató részlegét hasonlítjuk össze egy társadalomtudományi kutató intézettel. Az utóbbinál a munkaviszony tartalmából a publikációs kötelezettség, s ennek megfelelően a munkáltatónak az a joga, hogy a munkatárs által kidolgozott tanulmányokat közzétegye, levezethető, — az ipari kutató intézetnél, külön kikötés nélkül, aligha. A másik — természetes — korlát az, hogy a munkáltató csak működési körén belül használhatja fel a művet. Ez következménye polgári jogunk általános szabályának, amely szerint a jogi személyek jogképessége célhoz kötött [ne ultra vires, Ptk 28. § (2) bek.]. így a munkáltató szervezet nem is szerezhetne érvényesen jogot olyan felhasználásra, amely működési körén kívül esik. A Vhr-nek előbb idézett szabálya erre az esetre is szól. A munkáltatónak nemcsak az a kötelezettsége, hogy a munkaviszonyban álló szerző munkakörét rögzítse, hanem az is, hogy hasonló módon rendezze a munkáltatót megillető felhasználási jog terjedelmét. Mindez természetesen csak a vitás, kétséges esetekre áll. Ha a bíróság előtt folytatott bizonyításból kétségtelenül kitűnik mind a . .szerző munkaviszonyának tartalma, mind a munkáltató működési körén belül eső felhasználás, a munkakör és a működési kör előzetes, részletes rögzítése nélkül is megállapítható.a munkáltató felhasználási joga. így pl. a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítás alapján megállapította a munkáltató rendelkezési jogát az általa munkaviszonyban foglalkoztatott, teljesítménybérben díjazott és az adott kiállítás összeállításáért céljutalomban is részesített grafikus munkája felett. Ez a rendelkezési jog arra is kiterjedt, hogy a munkáltató a kiállítás anyagát ellenérték nélkül más filmszervezetnek is átengedje, amint az a filmszakmában a kulturális propagandatevékenység körében rendszeresen történik. (Legf. Bír. Pf. III. 20 441/1970.) 130 A munkáltató felhasználási jósra megállapított belső szabályzatban vagy külön tagsági megállapodásban rögzíteni. Ipari szövetkezeteknél, ahol ez a kérdés leginkább felmerülhet (pl. fényképész-szövetkezet, háziipari szövetkezet, tervező szövetkezet) az általános szabályokat a szövetkezet munkaügyi szabályzatába célszerű felvenni [40/1971. (XI. 30.) Korm. sz. r. 3. § (2) bek.], az egyes tagok tekintetében pedig munkamegállapodást kell kötni (1971. évi 32. sz. tvr 22. §)^ ami a törvényerejű rendelet kifejezett rendelkezése szerint a tag munkakörén és személyi alapdíján túl más kérdésekre is kiterjedhet.
