Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 14. §. Szerzői joy és munkaviszony A munkáltató felhasználási jogának időbeli korlátái 4. A törvény 14. § (2) bekezdése alapján jogszabály [lásd pl. kiadói szerzó'désre az Szjt 32. §-át, megfilmesítési szerződésre az Szjt 42. § (2) bek.-ét] időbeli határt szabhat egyes felhasználási lehetőségeknek, vagy úgy, hogy meghatározza a szerződéses kapcsolat leghosszabb időtartamát, vagy úgy, hogy meghatározott időt tűz ki arra, hogy a szerződéssel megszerzett felhasználási lehetőséggel a felhasználó éljen, s ha ez nem történik meg, a szerző javára elállási jogot biztosít. Ezek a korlátok a törvény rendelkezése folytán érvényesülnek a munkaviszonyból folyó kötelezettség teljesítéseként alkotott művek felhasználására is. Ennek megfelelően, ha pl. a munkáltató a munkaviszony alapján kiadási jogot szerez, ez csak a kiadói szerződés leghosszabb tartama alatt jogosít ja fel a mű kiadására. Ha ezzel nem él, a rendelkezési jog a szerzőre száll vissza, — ha pedig élt ugyan, de az időhatár eltelte után újabb kiadást kíván megjelentetni, ehhez épp úgy meg kell szereznie a szerző hozzájárulását, mintha a művet külső szerző írta volna. •5. A kifejtettek szerint a munkaviszonyból folyó kötelezettség teljesítéseként alkotott mű lehetséges felhasználási módjai közül csak meghatározott felhasználási módok illetik a munkáltatót. Ezen a körön kívül a felhasználás felől a szerző rendelkezik. Ha azonban az eddig ismertetett szabályok a munkáltató felhasználási jogát szorították korlátok közé, az ilyen művek tekintetében a szerző joga se korlátlan. Köteles figyelemmel lenni a munkáltató érdekeire, ami nemcsak abból folyik, hogy a munkaviszony szorosabban kapcsolja a munkáltatóhoz, hanem abból is, hogy a szervezett kollektíva a társadalmi tapasztalat szerint nagymértékben megkönnyítette számára az alkotás létrehozását. Ennek megfelelően a törvény mindkét fél érdekeire figyelemmel olyan szabályt állít fel, hogy a munkáltató felhasználási jogkörén kívül a szerző csak a munkáltató hozzájárulásával rendelkezhet a mű felől, — a munkáltató viszont ezt a hozzájárulást csak alapos okból tagadhatja meg. A Vhr 11. §-ának (2) bekezdése szerint alapos oknak számít az, ha a felhasználás a munkáltató valamely jogvédte érdekét sértené. Nyilvánvalóan ilyen jogvédte érdek az, hogy a felhasználás ne támasszon a munkáltatónak versenvt, ne juttasson nyilvánosságra üzemi titkot, ne veszélyeztesse a munkáltató által harmadik személyek irányában vállalt kötelezettségek teljesítését. Ha abban a kérdésben, hogy a munkáltatónak van-e alapos oka a hozzájárulás megtagadására, vita merül fel, a szerző bírósághoz fordulhat és a bíróság ítélete pótolhatja a munkáltató jognyilatkozatát, ha a hozzájárulás megtagadása joggal való visszaélésnek minősül [Ptk 5. § (3) bek.]. Sem ezeket a jogokat, sem az előbb tárgyalt munkáltatói felhasználási jogokat nem érinti — amint erre a Vhr 11. §-ának (4) bekezdése utal is — a munkaviszony utóbb történt megszűnése. m A mű felhasználása a munkaviszonyon kívül
