Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 14. §. Szerzői joy és munkaviszony kötetként megjelentesse. Egy ipari vállalatnál kutatói feladatokat ellátó mérnök munkaköri kötelessége, hogy megadott feladatot kidolgozzon, s munkájának eredményét írásban rögzítse, pl. úgy. hogy az kellő felvilágosítással szolgáljon a megbízó számára. Nem kötelessége viszont, hogy az eredményt publikációra alkalmas tanulmányba foglalja össze, s az sem következik a munkaviszony tartalmából, hogy a munkáltatónak ilyen tanulmány közzétételre joga lenne. Vagy más példát véve: A fényképészvállalat alkalmazottjának munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a fényképésziparban szokásos képeket elkészítse, s ezekből a sikerűiteket a munkáltató jogosult az üzlet kirakatában kiállítani. (Bár ne feledjük, ehhez az ábrázolt személy hozzájárulása is kell, 1. a 48. §-nál). Az viszont nem folyik a munkaviszony tartalmából, hogy a művészi színvonalat elérő portrékat a munkáltató átengedje egy fényképészeti szakkönyv illusztrációs anyagaként. Amint látjuk, a gyakorlati életben a törvény szabálya számos elhatárolási kérdést vet fel, amelyek eldöntése nem könnyű. Éppen ezért helyes szabályt tartalmaz a Vhr 11. §-ának (1) bekezdése, amely szerint vitás esetben annak elbírálására, hogy a mű alkotása a szerzőnek munkaköri kötelessége-e. a munkaszerződésből, illetve a szerző munkakörén belül kapott szolgálati utasításból kell kiindulni. A munkáltató feladata, hogy írásban — a munkaszerződésben vagy más módon — rögzítse a munkaviszonyban álló szerző munkakörét. Ez a szabály abból indul ki. hogy a munkaviszonyban alkotott művekre vonatkozó rendelkezések, a törvény általános szabályaihoz viszonyítva, kivételeket állapítanak meg. A kivételeket az általános jogalkalmazási elvek szerint megszorító módon kell értelmezni. Éppen ezért helyes az, hogy a végrehajtási rendelet a munkáltatóra hárítja annak terhét, hogy a szerzőt terhelő kötelezettséget megfelelő módon írásba rögzítse. Az ilyen írásbafoglalás elmaradása azzal a veszéllyel jár a munkáltató számára, hogy határesetben a bíróság a dolgozó javára fog dönteni. Csak határesetben, mert az idézett szabály a vitás esetekről szól. — nem tekinthető ilyennek, ha a munkaviszony tartalmából egyértelműen kitűnik. hogy mi volt a szerző munkaköri kötelessége és milyen célra szolgál az ilyen kötelezettség alapján előállított mű. Sólyi József e kérdésekkel foglalkozó tanulmányában javasolja, hogy olyan vállalatoknál, ahol ez a kérdés rendszeresen előfordul, a szabályozás vállalati keretben (legcélszerűbben a vállalat ügyrendjében) történjék meg. Ugyanő veti fel azt a kérdést, hogy alkalmazhat ók-e a törvény most tárgyalt kivételes szabályai a nem munkaviszony, hanem szövetkezeti tagsági viszony alapján előállított művekre (pl. fényképész-szövetkezetnél). Véleményünk szerint éppen a szabályok kivételes jellegéből folyik, hogy a törvény erejénél fogva szövetkezeti tagokra ezeket a szabályokat akkor sem lehet alkalmazni, ha szövetkezeti tagságból folyó kötelességük szerzői védelem alatt álló művek alkotása. Mivel azonban a törvény a felhasználási szerződések feltételeinek kialakításában — bár bizonyos határok között [lásd a 26. § (2) bekezdésénél] — meglehetősen széles teret biztosít a felek megállapodásának, az a véleményünk, hogy a munkaviszonyban alkotott művek példájára célszerű kialakítani a szövetkezeteknél a szövetkezetei megillető felhasználási módok körét és ezt a szövetkezet közgyűlése által 12U
