Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt III. Vagyoni jogok esetében a társadalmi tényezők szerepe az átlagosnál nagyobb. Ez a tétel kétségtelenül helytálló. A társadalom szervező tevékenysége folytán hatékonyabban gyümölcsöztetheti alkotó invencióját egy tudományos kutatóintézet munkatársa, a kollektíva mind anyagi, mind szellemi tekintetben megkönnyíti az alkotást , nem is szólva arról, hogy egyes művészeti ágakban (pl. film, színház) a társadalom által rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök nélkül (filmgyár, műterem, színpad stb.) az alkotó kollektíva egyáltalán nem tudna működni. Világhy Miklós az említett elvi megállapításból a következő következtetéseket vonja le: a) Az erkölcsi ösztönzés követelményei a munkaviszonyban alkotott művekre is változatlanul érvényesek, s így a személyhez fűződő jogokat az ilyen alkotó javára is biztosítani kell. b) A szigorú értelemben vett munkaköri kötelezettség teljesítéseképpen alkotott mű fejében általában külön díjazás nem jár, hiszen ez kétszeres bérezést jelentene. E szabály alól azonban kivételeket javasol olyan esetben, amikor az egyéni mozzanat jelentősége még akkor is nagyobb az átlagosnál, ha a teljesítmény munkaköri kötelezettség teljesítéseképpen jelentkezett. A felhasználásra vonatkozó előnyök a munkáltatót csak rendeltetésszerű működési körén belül illessék meg, — e körön kívül a mű a munkáltató számára is idegen alkotás, amelyre az általános szabályok az irányadók. Ezek az elméleti megfontolások megalapozták a törvény megoldását: A munkaviszonyból folyó kötelezettség teljesítéseképpen alkotott mű tekintetében a vagyoni jogok gyakorlását a szerző és a munkáltató között meg kell osztani. Ez a megosztás teszi lehetővé, hogy a munkaviszony rendeltetését betölthesse, tehát segítse elő a munkáltató szerv rendeltetésszerű működését, — más oldalról viszont ne korlátozza a munkaviszonyban álló alkotó jogait jobban, mint azt ez a cél feltétlenül szükségessé teszi. Semmiképpen se menjen el ez a korlátozás addig a határig, ami már a munkaviszonyban tevékenykedő alkotó ösztönzését kizárná. Ennek az elvi megosztásnak megfelelő rendezést igényel a munkaviszonyban álló szerző díjigénye is. A kivételes szabályok érvényesülésének kettős feltétele 2. A törvény kettős feltételtől teszi függővé, hogy a munkaviszonyban álló szerző által alkotott mű felhasználására a most tárgyalt sajátos szabályozás érvényesüljön. Megkívánja, hogy a) a mű alkotása a dolgozónak munkaköri kötelessége legyen, éspedig akként, hogy b) a munkaviszony tartalmából következzék, hogy a munkáltató a mű felhasználására jogosult. A törvény rendkívül tömör szabálya talán néhány példa segítségével világosabbá válik. Az újságírónak kézenfekvő kötelessége, hogy, tegyük fel, a sportrovat számára a sporteseményekről beszámolót írjon, s a munkaviszony tartalmából folyik, hogy ezek a beszámolók alkalmasak legyenek az újságban való közzétételre. Az nyilvánvalóan nem munkaviszonyból folyó kötelessége sportújságírónknak, hogy lírai verseket írjon, s ha ezt mégis megteszi, ezekkel a munkáltató nem rendelkezhet. De az sem következik a munkaviszony tartalmából, hogy az olimpiáról a lap számára küldött beszámolóit a munkáltató önálló 128
