Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 14. §. Szerzői joy és munkaviszony (2) Ha jogszabály a felhasználási jog gyakorlásának leghosszabb időtartamát kötelezően meghatározza, ennek elteltével a felhasználási jog a szerzőt illeti meg. Ugyancsak a szerzőt illeti ez a jog akkor is, ha vele a munkáltató jogszabályban megállapított idő alatt nem él. Az elvi megoldás | 7. A hagyományos szerzői jog nem tett különbséget a szerzői alkotások között abból a szempontból, hogy azok munkaviszony keretében keletkeztek-e vagy másként. Ezt a szerződéses szabadság fikciója tette lehetővé: a szerző jogosult volt műve felől rendelkezni, tehát úgy is rendelkezhetett, hogy a munkabér fejében minden jogát a munkáltatóra ruházta. Új szerzői jogi törvényünk két okból sem térhetett ki e kérdés szabályozása elől: q) A társadalmi munkamegosztás fokozódásával, új kulturális és kultúraterjesztő lehetőségek elterjedésével, valamint a kultúraközvetítő szervek (kiadók, filmgyárak stb.) társadalmasításával egyre tömegesebbé vált az a jelenség, hogy az alkotótevékenységet nem elszigetelt, egyéni alkotók, hanem különféle kollektívákban működő, munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozók fejtik ki. Ennek következtében egyre tömegesebbé vált az a korábban csak szórványosan, egyes alkotói ágakban (pl. újságírás, iparművészi jellegű kerámiagyártás) kialakult helyzet, hogy munkaviszonyban álló dolgozó elsődleges kötelessége szerzői jogi oltalom alatt álló alkotások létrehozása volt. b) A szocialista társadalom nem elégedhetett meg a korábbi jog laissez faire — laissez passer szemléletével. A „szerződési szabadság” ui. mindig a gazdaságilag erősebbnek kedvez, az adott esetben tehát a művet felhasználó munkáltatónak. A szocialista állam, mint arra már korábban többször is utaltunk, nemcsak a kulturális javak társadalmi felhasználásának lehetővé tételében érdekelt, hanem abban is, hogy minél inkább felhasználja a jogot is arra, hogy a szerzőt társadalmilag hasznosnak ítélt alkotásra ösztönözze. Ha viszont a törvény egyedül a munkaszerződésre hagyta volna annak rendezését, hogy a munkáltató szerv milyen terjedelemben rendelkezik a munkaviszonyban alkotott mű fölött, az alkotók egy nagy és egyre szaporodó csoportja tekintetében lemondott volna azoknak az ösztönzőknek az alkalmazásáról, amelyek megadását az önálló alkotók tekintetében indokoltnak látta. A szerzői jogi törvény előtt álló újszerű feladat megoldásához a jogtudomány segítséget nyújtott azzal, hogy kidolgozta azokat az elvi alapokat, amelyek a legmegfelelőbb megoldás megkeresését lehetővé tették. Ezeket Világhy Miklós tárta fel, amikor a szellemi alkotás két nagy területének, a szerzői és a feltalálói-újítói jog elveinek közös szabályait keresve, abból indult ki, hogy bár minden alkotásban felismerhető az egyéni teljesítmény és a társadalmi tényezők egysége, a munkaviszony körében alkotott művek 127
