Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
Elméleti alapvetés sag tárgyi elemeit : fantáziája elsősorban a már meglevő zenei alkotások talajáról épít újat. A zenei alkotás történetében az aktív és passzív zenei érzéket egyaránt maga a zene bontakoztatja ki. Ezt a folyamatot az össztársadalmi fejlődés csak közvetve befolyásolhatja: egyrészt a hangszer-fejlődést befolyásoló műszaki haladás formájában, ami nélkül az új lehetőségeket nyújtó hangjegyírás sem bontakozhatott volna ki, másrészt a társadalmi formáktól függően is változó zenélési alkalmak kialakulása útján (munkát kísérő zene, liturgikus zene, harci zene, magán, majd nyilvános szórakoztató muzsika stb.); végül jelentős a társadalmi formák szerint is különböző tipikus egyéni közérzet zenei stílust befolyásoló hatása is. Tudjuk, hogy az egyiptomiak az i. e. 4. évezredben már a primitív népek elemi zenéjét meghaladó dallamos muzsikát alkottak; a 3. évezredtől kezdve hárfazenekarokat is szerveztek. Kínában az i. e. 3. évezredben ötfokú skálán alapuló zeneelméletet tanítottak. A görög zene bölcsőjénél az i. e. VII —VI. században Olympos és Terpander állnak, előbbi Erígiából hozott sípzenével, utóbbi lesbosi húros hangszerek alkalmazásával honosított hangsorokat. Ebben az időben alkotta Thaletos a spártai kórusdalt. Róma elsősorban a színjátszás keretében fejlesztette tovább a zenélést; időszámításunk elején Pylades már színházi zenekarokat szervezett. Joggal szólhatunk tehát már az ókorban is zeneművészetről. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy az ókori zene lényegében a homofónia szintjén fejlődött; a polifónia csak a feudális társadalom egyházi zenéjében, a középkor derekán, a mai értelemben vett harmonizálás pedig csak az újkor elején, elsősorban Firenze polgári kultúrájának talaján került a zenei alkotás középpont jába. A maradandó irodalmi alkotás előfeltételei az i. e. 4. évezred végén kezdenek kialakulni. I. e. 3100 körül létrejön a sumér írásrendszer; nem sokkal későbbi eredetűek a Gilgames eposz ősi sumér változatának agyagtáblára vésett töredékei. Ugyancsak i. e. 3000 körül keletkezhetett az egyiptomi képírás is. Az egyiptomiak i. e. 2000 körül már a papiruszgyártást is ismerték; alig fiatalabbak általunk ismert halotti könyveik. A védák szanszkrit himnuszait i. e. 800 körül rögzítették, s ebben az időben alkotott az első író, akinek neve művei kapcsán ránk maradt: Homeros. Assurbanipal az i. e. VII. században már könyvtárat rendezett be Ninivében ékírásos agyagtáblákból, s az 1. Ptolemaios által az i. e. III. század elején alapított alexandriai könyvtár több mint félmillió teleírt papirusztekercset gyűjthetett egybe. Pomponius Atticus római kereskedő az i. e. I. században százával másoltatott rabszolgáival irodalmi alkotásokat. Augustus uralkodása alatt és a halálát követő mintegy másfél száz év alatt Rómában 29 könyvtárat alapítottak. Az ókor utolsó évezredében a görög és a római irodalom is teljes pompájában kibontakozott. A jog fejlődését tükröző első írott emlékek szintén a távoli ókorból maradtak ránk. 10
