Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Negyedik fejezet

1814. január 2-án kérvényt adott be Knezevich a városhoz, melyben a város hites polgárainak sorába való felvételét kérte. Közölte, hogy pécsi polgár, Knezevich Antal törvényes fia, továbbá a városban háza, szőlője és privilegizált nyomdája van. Kérvényét jellemző módon így írta alá: „Stephanus Knezevits mp. officii Sylvanalis Adjunctus” — azaz városi erdészsegéd. Knezevich kérelme kedvező elbírálásban részesült és 4 forint lefizetése nyomán hites polgárrá lett.

Feltételezzük, hogy szándékában volt a nyomdászszakma elsajátítása, de ezt — egy sok évvel későbbi tanácsi vélemény szerint5 — nem teljesítette s ezek szerint mindig segédekkel dolgozott. Faktora, vagyis művezetője ekkor még mindig a sokat emlegetett Jungman Károly volt, aki 1814-ben, 41 éves korában megnősült és egy 50 éves özvegyasszonyt vett feleségül.6 Talán nem túlságosan meglepő, hogy Jungman esküvői tanúja a főnöke, Knezevich István volt. Jungman egyébként valószínűleg nem sokkal ezután elhagyta Pécset, mert mint korábban részletesen ismertetett leveléből tudjuk, 1818-ban már a budai Egyetemi nyomdában dolgozott. Levelében — mint említettük — felajánlotta a tanácsnak, hogy egy új, nagyszerű nyomdát nyit társával együtt Pécsett. Ugyanekkor volt főnökéről, Knezevichről kertelés nélkül megmondja, hogy nem ért a nyomdászathoz. Ebből arra következtetünk, hogy Jungman és Knezevich nem valami barátságosan válhattak el egymástól.

Jungman távozása után Knezevich nyilván talált más nyomdászt, mert a nyomda ha nem is sokat, de állandóan dolgozott. Erre utalnak a városi jegyzőkönyvek számiakifizetésekről szóló bejegyzései.

Knezevich István az 1804. évi gimnáziumi értesítőben

Gimnáziumi tanulmányait Knezevich 1801-ben kezdte a Grammatical, osztályában, a III. osztályt kétszer járta, majd a Humanitatis két osztályának elvégzésével 1806-ban fejezte be tanulmányait.

86