Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Negyedik fejezet
Nagyobb munkái viszont alig vannak. 1814-ből, tehát első évéből két gimnáziumi értesítőjét is megtaláltuk, melyeket igen silány papíron, kopott s egyúttal eltömődött betűkkel nyomtatott. Ez utóbbi jelenség arra vall, hogy nemcsak papírja és betűi, hanem a felhasznált festéke is csomós, tökéletlen volt. Valóban, nem tapasztalhatunk semmi különösebb minőségi változást abból következően, hogy Knezevich vette át a nyomdát. Sőt, úgy tűnik, hogy Jungman távozása nyomán még csak romlott a helyzet. Knezevich a nyomdászathoz nem értett, így hát nem ismerhette azokat a lehetőségeket sem, amelyek a munka megjavítását elősegíthették volna. Arra meg aligha volt kedve, vagy pénze, hogy anyagi befektetéssel újítsa fel a már végletekig elhasználódott betűanyagot. így aztán alig jutott a nyomda másféle, nagyobb feladatokhoz, mint igen egyszerű kivitelű iskolai értesítők előállításához. Knezevichnek az 1814. év végére már ötödmagáról kell gondoskodnia, ez évben születik meg harmadik gyermeke, Lajos,7 aki aztán felnőve a nyomdászatot választja Knezevich aláírása kérvényén, melyben a polgárok sorába való felvételért folyamodik A „városi erdész-segéd” itt még ts-sel írja nevét, csak később „nemesedik” ch-ra, mikor már,, kir. priv. könyvnyomtatónak” titulálja magát életpályájának. Sajnos, semmi olyan iratra, okmányra nem találtunk, amely valamiképp is belepillantást engedne Knezevichék családi életébe, annak alakulásába. Csupán anyakönyvi adatok állnak rendelkezésünkre, azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy ezen adatok milyen sok mindent takarhatnak. Születés és halál, — e kettő között maga az élet oly sokrétűségével némán, feltárhatatlanul húzódik. Knezevichből ugyancsak hiányzott az a „vérbeli” nyomdászszellem, amely apósát oly kitartó munkára serkentette. Egyszerűen csak tulajdonos, főnök volt és úgy tűnik, hogy a nyomdát nem tekintette másnak, mint „hozománynak”, amelyet felesége „mellé” kapott. Más törekvését nem is látjuk, mint azt, hogy valami módon ezt 87
