Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Második fejezet

Taucher Mihály disszertációjának címoldala és első oldala

A 33 soros címlapot Engel — különösen a típusok és fokozatok tekintetében — bravúrosan oldotta meg. Igen érdekes módon a kezdő oldalt Engel az előbb bemutatott Salagius kötettel teljesen azonos módon szedte. (PÉK Klimó ktár F. V 21 )

a sokfelé levelező nagy könyvbarát egy kicsit büszke is lehetett rá, hogy „saját” nyomdásza van. Ez a „kapcsolat” Klimó halálával de jure megszűnt és de facto ezt követően négy évig nem volt püspöke Pécsnek, hanem a káptalan kormányozta az egyházmegyét, tehát a püspöki jelző illuzórikus is lett volna. Eszterházyról viszont már említettük, hogy inkább visszahúzódó ember volt és meglehet, ha támogatta is Engelt, nem tartotta kívánatosnak, hogy ezt az impresszumában is kihangsúlyozza.

Más oldalról a püspöki jelző elhagyásának Engel részéről is lehetett oka. Tudjuk, hogy Klimó halálát követően nyerte el a város a szabad királyi rangot. A város függetlenné vált a püspöktől és ebben a jelentősen megváltozott helyzetben Engelnek is döntenie kellett: püspöki nyomdászként továbbra is onnan várja-e a támogatást, munkái zömét, — vagy pedig mint a város privilegizált ipart űző polgára kíván-e az új rendbe beilleszkedni. Klimó halála lehetővé tette számára, hogy a hálátlanság és hűtlenség vádja nélkül oldja meg dilemmáját és így zökkenésmentesen válhasson meg a püspöki jelzőtől.

E témával kapcsolatosan vissza kell utalnunk korábbi fejtegetésünkre, melyben azzal foglalkoztunk, miért nem tettek említést Engelről annyi éven át a városi magisztrátusban és miért változott meg a város magatartása Engellel szemben (pl.

53