Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)

Második fejezet

Papanek György két munkája

jónevű olaszi tudós-plébános két munkáját készítette Engel. Mindkettő címlapmegoldása gondos térelosztásról, fokoza tmegválasztásról tanúskodik, a betűanyag kopása azonban az 1783-ban készült munkánál már tapasztalható. (PÉK Klimó ktár E. V. 1. és Gamma III.4.)

foglalkoztatás tekintetében) Klimó halála után. Nos úgy véljük, hogy az imént elmondottak csak alátámasztják és kiegészítik az ott elmondottakat.

De térjünk vissza az Angyal János-féle impresszumhoz, amely rendkívül meglepően bukkan elő az említett 1783. évi kiadványon. Ez az impresszum változás (amely egyébként eddig csak még egy, 1792-beli kiadványról ismert) már Szentkúty Pálnak is feltűnt55, aki ebből Engel „elmagyarosodására vagy annak szándékára” következtet. A magunk részéről ezt a feltételezést, bár tetszetősnek látszik, nem érezzük meggyőzőnek, sem megalapozottnak. Ugyanis, ha ez ténylegesen „elmagyarosodási” tünet lenne, s továbbmenően: szándék, — akkor e mögött jól megfontolt elhatározásnak, végrehajtásában pedig következetességnek kellene tükröződnie. Ennek azonban semmi jele, semmi bizonyítéka. Az Angyal név egyedi kuriózum ami mögött más motívumot sejthetünk.

Említettük, hogy nyomós okunk van feltételezni, hogy e kiadvány mögött Eszterházy püspök állhatott. Az őt üdvözlő vers végén szerepeltette Engel az angyalos szignettet. Lehet, hogy ez a püspöknek tetszett. Talán élcelődhetett is rajta? Engel erre azzal a gesztussal reagált, hogy ténylegesen Angyalnak írta nevét az impreszszumban, gondolván, hogy ezzel a valamilyen megjegyzésre adott „riposzttal” növelheti a püspök szimpátiáját és érdeklődését munkássága iránt. Tehát alig tulaj54