Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
III. A fotográfia birtokba veszi a világot
ségét tekintve gyarapodott, de időről-időre, egy-egy újabb eljárás bevezetésével gazdagodott is. A Fényképészeti Értesítő műmellékleteit - a kilencvenes évek közepén - Weinwurm Antal rézmaratással állította elő, „pompás kidolgozásban ", s kliséinek kifogástalan kivitelével bizonyította, hogy „már e tekintetben sem kell a külföld előtt meghajolnunk". Az ő műintézete „edzette" 1903-ban a szállodások nemzetközi egyesületének XXXI. rendes közgyűlése alkalmával - Erdélyi Mór felvételeiről - a rézkliséket is. Hasonlóakrol nyomta később (1904-1910) Herbst Samu Az Amatőr műmellékleteit, a Magyar Sokszorosító Müipari Rt. pedig 1909-től készített rendszeresen heliogravurt. [36] A Weinwurm-cég már a kilencvenes évek közepén igyekezett meghonosítani a színes képnyomást (chromautotípiát), amelynek kivitelezését „3 alapszín lemezben és erről készült levonatban" az ezredéves országos kiállításon is bemutatta. [37] Az elenyészően kicsiny példányszám-szükséglet ellenére, a három színű autotípia gyorsan terjedt, de még a szaksajtóban is nehezen kapott megjelenési lehetőséget, így fordulhatott elő, hogy az első és sokáig egyetlen színes műmelléklet - Balogh Rudolf (1879-1944) autokrom felvételéről -, amelyet id. Weinwurm Antal műintézete három színben maratott, csak 1909-ben jelent meg. [38] A magyar sokszorosító műintézetek a svájciaktól és németektől vették át a kromotipográfia „szenzációs" találmányát. A Magyar Domborművek Iparvállalata (Sándor Fülöp ésTsai) „remek színekkel készített, színes fényképnagyitásokban" hozták forgalomba 1904-ben „színes kőnyomatok utján színezett" fotokromotípiáikat. [39] Napilapjaink közül elsőként a Magyar Hírlap közölt rossz, „aktuális rajzok" helyett „jó" fényképeket 1905-ben, és hirdetett pályázatot aktuális, érdekes események lefényképezésére. Még ugyanebben az évben - „az amerikai metropolisok nagy divatszalonjaiban lábra kapott divat nyomán" - a divatlapban is felváltotta a rajzot a fénykép. A főváros egyik előkelő cége, Brust J. és fia angol úri szabók - felismervén, hogy a fényképek révén a divatlapok „természetességük és hü voltuknál fogva sokkal inkább meg fognak felelni rendeltetésüknek, mint az eddigi feszes és erőltetett rajzolt" társaik - megteremtette a lehetőséget, hogy a nyomtatásban megjelenő, hitelességében felülmúlhatatlan fénykép újabb területet hódítson meg magának. [40]. JEGYEZETEK [1] Alfred Donná (1801-1871), a párizsi Irgalmasok klinikájának igazgatója a Francia Tudományos Akadémia 1839. szeptember 23-i ülésén salétromos savval maratott dagerrotíplemezt mutatott be, amelyen a sav csupán az ezüstözött felületet marta ki. A „beetetés" következményeképpen Donná 40 papír másolatot húzott le róla. Hippolyte Fizeau (1819-1896) arany-kJoriddal kezelt dagerrotípiája már ismételt maratást is kibírt a csupán ezüstből álló sötét felületeken. A nyomólemezre - a galvanoplasztikai kezelés következtében - vékony rézréteg rakódott le. A galvanoplasztikai eljárás előnye abban mutatkozott meg, hogy midőn a réz a használat következtében a nyomólemezről lekopott, 161
