Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
az él világítások hiányoztak, az árnyékok tömörek lettek. Ugyanakkor igen jól fedett negatívokat kívántak. [49] A műkedvelők mégis szerfelett kedvelték ezeket a fényes felületű papírokat, „Wurz, Büchler, Just modora szerint előkészítve", amelyeknek tükörfényét a nedvesség sem támadta meg. „Képeim -írta gróf Forgách István Nagy-Szalánczról - Hutinet- Wamerke- és Just-féle emulsiós papírra vannak copirozva. Nézetem s rövid tapasztalatom után [...], ez utóbbinak gyártmányait tartom a legjobbnak." [50] Előidézés „A száraz eljárás egyik legnehezebb része, de egyszersmind a legnevezetesebb" az előidézés volt, mert „itt vált ki" az addig végzett műveletek sikere. [51]A gyakorló fényképészek 1885 táján kétféle előidézőt használtak: a pirogallust és a vasoxalátot. A szerves előidézők előfutárát, a pyrocathechin-t - amelyet Josef Maria Eder és magyár veje, Tóth Viktor 1846-1898) állított elő öt évvel korábban - nálunk senki sem használta. [52] Akkortájt Carl Egli és Arnold Spiller „maró nátronnal összekötött hydroxylaminját" ajánlották. [53] „A sósavas hydroxylamin előidéző nagy hátránya (azonban) - utalt rá Konkoly (Thege) Miklós a bécsi császári tudományos akadémia 1888. február 3-án tartott ülésén „bemutatott" tanulmányában -, hogy a fényképészeti lapon feltűnő erős hólyagalakulást okoz. Látogatásom alkalmával, melyet Gothard Jenő úr astro-természettani observatóriumában, Herényben, Szombathely mellett tettem, szemtanúja voltam annak, hogy Gothard, az égboltozat ügyes fényképésze ez előidézővel egy csillagcsoport nagyon jól sikerült levételét tökéletesen tönkretette. [...] A csillagászati és spektroskópikus fényképészet [...] annyi kényes és gondolhatólag legfinomabb részletet tár elénk, hogy örökös törekvésünk oly előidéző folyadékot össze- vagy előállítani, mely e finom részleteket lehetőleg kímélje, és a lapot tisztán tartsa." Konkoly első kísérletét a budapesti királyi műegyetem vegytani laboratóriumában „eszközölte", „Dr. Kovács és Társai budapesti lapgyárából való brómezüst-gelatine" emulzióval, majd néhány nappal később megismételte azt ó-gyalai csillagdájában lévő saját laboratóriumában. Az eredmények alapján azt indítványozta, hogy a hydroxylamin előidézővel mindaddig fel kellene hagyni, míg nem sikerül oly anyagot találni hozzá, amely a „hólyagtámadást" megakadályozza. [54] Két évtizeddel később, mikor már Vetésen is (utolsó posta Szatmár) akadt, aki Kodak-elóTúvógépben idézte elő képeit, mint Antal Lajos földbirtokos, már senkit sem foglalkoztatott a hydroxylamin „hólyagtámadása". Se szeri, se száma a jobbnál-jobb, organikus eredetű előhívóknak, mint amilyen a pyrin, amelyet kidolgozója Sztankovszky József „minden lemezfajtához, előhívópapiroshoz, diapozitívekhez és nagyításokhoz" egyaránt ajánlott. [55] 68
