Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
II. Kamarák és objektívek
A tárgy- vagy objektív-üveg Bármily tökéletesnek tűnt is a kortársak számára Daguerre 1839-ben forgalomba hozott fényképező készüléke, „egy kép levételére legalább is egy negyedóra volt szükséges, mi az élő tárgyak tökéletes lerajzolását rendkívül nehezítette". „Az első javítások a levétel gyorsítására valának irányozva, mi legelőször a tárgy-, vagy objectív-üvegnek czélszerűbb szerkesztése által eszközöltetett. Daguerre .egyszerű lencsével dolgozott; ez pedig koránsem volt alkalmas arra, hogy közel és távollevő tárgyakat egyforma praecisióval levegyen. [...] Nem sokára egy sajátságos tárgy üveget találtak fel, mely ügyszólva, az eszköz hatalmát megkettőzte. A kettős achromaticus (színtelenítő) tárgyüveg alkalmazása lehetségessé tette, hogy a gyúpont megrövidittessék, hogy ezáltal a lapon nagyobb mennyiségű világosság gyűljön össze, és a láttér megnagyobbodjék. [...] E két lencsének helyzete és összekötése oly mesteri, hogy azok által a világosságnak egész tisztaságát és élességét meg lehet nyerni. [...]" [1] A monarchia párizsi követe, Gróf Apponyi Antal, feltehetően már Arago képviselőházi beszédének elhangzása után jelentette Bécsnek Daguerre nagy horderejű felfedezésének hírét. Metternich, aki kezdettől érdeklődéssel kísérte a találmány sorsát, pillanatok alatt felismerte jelentőségét, és miután úgy vélte, hogy Ausztriának - a vetélytársakat megelőzve - birtokába kell jutnia e korszakalkotó felfedezésnek, késedelem nélkül cselekedett. Lovag Andreas von Ettinghausen professzor, a bécsi egyetem matematika és fizika tanára, a kancellár felkérésére, azonnal csomagolt és „a kormány költségén tanulmányútra Párizsba [...] utazott". [2] Előbb Londoban járt, majd két hetet töltött a francia fővárosban, s augusztus 19-én megjelent a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén, ahol a világ minden tájáról összesereglett hallgatóság előtt, az Akadémia titkára ismertette Daguerre találmányát. Charles Chevalier optikust, a feltaláló lencsekészítőjét is felkereste, aki mind a tervrajzokkal, mind pedig az objektív vei megismertette őt. Ettinghausen kétséget kizáróan meggyőződött arról, hogy a Daguerrotyp készülék - amelyből egy példányt magával vitt Bécsbe [3] - sebezhető pontja a csekély fényerejű lencse, s hogy a hosszú „levételi" idő komoly akadálya lehet a fényképezés fejlődésének. A megoldást - vélte - csak egy nagyobb fényerejű lencsekombináció jelentheti, amelynek 97