Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
Film-Pack az újabb idők egyik legzseniálisabb találmánya" volt. Egy fénymentes borítékból állott, benne 13 darab redős, kiálló fekete füllel ellátott papírcsík, s köztük 12 darab, 9 x 12 vagy 10 x 10,5 cm-es film-lapocska. A számozott papírcsíkokat egymást követően, egy-egy felvétel előtt kihúzták és leszakították. A még exponálatlan filmet a papírcsík kihúzása juttatta előtérbe, míg a már megvilágított lapok, egy-egy ilyen alkalommal, a kazetta túlfelére csúsztak át. [3] Nem csoda tehát, hogy a Premo-laposfilmek és az Agfa-zsebfilmek - amelyek az évek óta forgalmazott 0,25 mm vastagságú, celluloid Agfa-planfilm, és a nagyon érzékeny Agfa-szárazlemezek előnyét egyesítette - nap nap után mind nagyobb teret hódítottak. Film-, illetve lemez-kazetta gyanánt szolgált az író és Pillér budapesti cég 1907- ben forgalomba hozott Irpi-lemez és síkfilm-hüvelye, amely papírból készült, és bármely kamarához könnyen illeszkedő, un. Irpi-adapterrel árulták. [4] A lemez, vagy film dilemma után egy újabb talány - sík- vagy tekercsfilm - foglalkoztatta a fényképezőket. Ez esetben is, mindkettő előnnyel és hátránnyal egyaránt rendelkezett. A síkfilm sokszor vetemedett, a tekercsfilm viszont olykorolykor ferdén gördült a készülékben. Míg a síkfilmet ugyanazon módon hívták, mint a lemezeket, a tekercsfilm más fajta kidolgozást igényelt. Mivel majdnem kizárt volt, hogy valamennyi felvételt azonos megvilágítással készíttették, azt, amelyik csekély megvilágítási különbséget mutatott, a tekercsből kimetszették, tovább hívták. Nagyobb megvilágítási különbség esetén azonban az előhívót módosították. A nyersanyag-gyártás rohamosan fejlődött, és csak idő kérdésének látszott, hogy a számtalan erénnyel rendelkező film - amely könnyű volt, nem törékeny, a legjobb orthokromatikus száraz lemeznél is érzékenyebb már ekkor, napfénynél is váltható, kevés helyet foglalt el, fényudvarmentes - végleg kiszorítsa a lemezt. Legnagyobb hátránya - 1912-ben -, hogy a lemeznél még jóval többe került, még tűzveszélyes, és a felvételt - használata esetén - nem lehetett pontosan beállítani a „bágyadt üvegen". Már a „komoly" műkedvelő sem vetette meg azonban, mint korábban. Kiváltképp azért nem, mert ekkoriban túlnyomó többségük már kizárólag pillanatfelvételeket csinált, ami a „bágyadt üveget" fölöslegessé tette. Azok viszont, akik arcképeket, épület-és belső felvételeket készítettek, továbbra is a lemezeket részesítették előnyben. [5] A film forradalma, amely oly hosszú időn át megosztotta a fényképészetet, ügy tűnt, hogy lassan, de végérvényesen át is formálta azt a maga képére. JEGYZETEK [1] Tárgymutató: 20. Fényképészeti Értesítő', 1894: 22, 41. Detsinyi Gusztáv: Photographia és chémia. Magyar Fényképészek Lapja, 1897:239. [2] A filmekről. Fényképészeti Szemle, 1900:124-125. [3] Agfa zsebfilm és filmkazetta. Az Amatőr, 1905:226. Apremo-filmekről. Az Amatőr, 1905: 227, 259. Filmekről. Az Amatőr, 1905: 389-390, 407. [4] Újdonságok, A Fény, 1907: 116. [5] Az Amatőr, 1905: 76, 390. A Fény, 1912: 164-166.
