Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
Mesterséges megvilágításban A magyar fényképészet fejlettségének mindenkori, legmegbízhatóbb mértéke, hogy művelői mikor kapcsolódtak be az egyetemes fotográfia véráramába, egy-egy felfedezés híre mennyi idő múltán jutott el hazánkba, és serkentette az új megkísértésére fényképezőinket. „A lobbanó magnesium fénynyel való fényképezés [...] igen régen ismeretes (az angol William Crookes fotografált elsőként vele 1859-ben), de az eljárást művészi becsre számot tartó személy felvételekhez" mindaddig nem alkalmazták, amíg Veress Ferencnek sikerült 1887-ben, „két darab magnesium szalagocska" felhasználásával, „nagyobb részt a Kovács J. és Társai cégtől való száraz lapokra" képeket készítenie. A rövidebbet az alak árnyékos részére, a hosszabbat a megvilágítandó felére alkalmazván égette el, 40-45 fokos magasságban, az ablaktól 1 méter távolságban, a vakító fény megtörésére fél méter átmérőjű, kerek abroncsokra kifeszített, világoskék papírost feszítvén ki. [1] Zelesny Károly (1848-1913) a pécsi székesegyház katakombáit, Divald Károly az aggteleki jégbarlang legszebb részletét, a Rodiczky-oszlopot örökítette meg magnézium-fényben készült pillanatfelvételén. [2] A Fényképészek Körének II. kiállításán, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendeztek meg 1898. április 17-én, „Kunwald Cézár (műegyetemi tanársegéd) úr [...] gyönyörű magnesium felvételeivel aratott teljes elismerést", a Kettős, illetve Hármas gyertnekportré-n [3], amelyeken „megvan a lobbanó fénynyel készült felvételnek a jellemző és határozottan művészi világítás jellege", az egyébként rakoncátlan, izgő-mozgó modellek spontaneitást tükröző arckifejezése, a kép hangulata azt a benyomást keltette, mintha azok nem is e korszak termékei lennének. Kunwald - magnézium-fényben fotografált képeihez - kezdetben Gaedicke és Miethe 3 rész magnézium-porból, 6 rész kálium-klorátból, 1 rész antimon-triszulfidból álló keveréket használt, de később - a kálium-klorát megbízhatatlansága miatt - kálium-hipermanganát alkalmazására kényszerült. A keveréket egy észrevétlenül kezelhető, Lumen levegő vezérlésű (pneumatikus) lámpában sütötte el oly módon, hogy a tányér közepén elhelyezett, magnézium-porral behintett papír-gyutacsra egy 91
