Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VIII. Szakma és szaksajtó
ződmények keretén belül termelték ki. Az ismeretanyag azonban belső szerveződésében, összefüggéseiben, a valósághoz fűződő viszonyában, az elvonatkoztatás, a meghatározás egyértelműsége (többértelműsége, szigorúsága) lazasága tekintetében is eltérő vonásokat mutat. A fényképészeti ismeretanyag egy mesterség (a fényképészet) szakmai gyakorlatának, fogásainak, tapasztalat-anyagának leírására és terjesztésére jött létre. Az első évtizedekben - a fényképészet társadalmi helyzetének és rendeltetésének megfelelően - a fényképészeti ismeretanyag csupán ezekre korlátozódott. Csak bizonyos idő elteltével jelentek meg a gyakorlati ismeretek mellett az elméleti ismeretek. A kettő egymás mellett élése végig jellemezte a fényképészeti szaksajtó fejlődését, az arányok azonban fokozatosan módosultak az utóbbi javára. Mindig éles különbség mutatkozott azonban közöttük: a gyakorlati ismeret mindvégig normatív maradt, megfogalmazásában didaktikus, magyarázó jellegű volt. 1882-ben, amikor a fényképészeti szaksajtó megjelenésének időpontjában megkezdődik a fényképészet elméleti ismeretanyagának kialakítása és terjesztése, már rendelkezésre állt, felhalmozódott szóban és írásban egyaránt a korábbi időszak tapasztalati anyaga. Ennek eredményeképpen, amikor a jelenségek gondolkodás tárgyává váltak - mint 1882-ben -, a tevékenységet folytatók tudatában elképzelések alakulnak ki a jelenségek természetéről, a bennük fellelhető azonos vagy eltérő vonásokról. Megfigyelik az ismétlődő, törvényszerűnek látszó folyamatokat, vonásokat, más ismeretanyagból fogalmakat kölcsönöznek és keresik, vagy ha kell megteremtik ezzel a jogos/önkényes átvétellel a vizsgálandó, és a már vizsgált jelenségek között az analógiát. Még mielőtt a jelenségek rendszeres és megújuló vizsgálat tárgyát képezték volna, kialakult e tevékenységet folytatók tudatában egy fajta „kezdetleges" fogalomrendszer, amely tökéletlenül ugyan, de megfogalmazott megfigyelésen alapuló következtetéseket; választ keresett a mindennapi gyakorlat során felbukkanó kérdésekre. Ezek, a szakmai tevékenység elméleti értékelése folyamán születő fogalmak természetükben (valamennyit a tapasztalat szülte) semmiben sem különböztek a köznapi gondolkodás fogalmaitól és akadálytalanul összefolyva azokkal, jól harmonizált elméleti konstrukcióvá kerekedtek számos területen, de különösképpen a fényképészet esztétikájában. A fényképészeti szakirodalmat megelőzően kialakított fogalmak, elképzelések (ezek később elméletekké nemesedtek) átszivárogtak ebbe a szakirodalomba is, anélkül, hogy bármiféle módszeres ellenőrzésnek alávetették volna őket. A fogalmak, elméletek alakításának ez a módszerességet és ellenőrzést nélkülöző gyakorlata, a mindennapi gondolkodásban kialakult és ott elfogadottá vált fogalmak átültetése és alkalmazása az észlelésben, végigkíséri a fényképészed ismeretanyagtermelés történetét. Amikor a fényképészet még csak gyakorlati tevékenységre korlátozódott, amikor e gyakorlat során a tudatban tükröződő fogalmak nem függetlenedtek magától a gyakorlattól, hanem rá vonatkoztak, addig érthető, megmagyarázható volt e fogalmaknak az elméletbe szűrődése. Később azonban, mikor e gyakorlattól mindjobban, majd attól teljesen eltávolodott elméleti tevékenység kialakult, ezek a gyakorlat során és a gyakorlat érdekében kialakított fogalmak nem 311
