Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VIII. Szakma és szaksajtó
„A Fény" fűzte össze a divergáló erőket". [29] Az a lap, amely ilyen erényekkel dicsekedhetett, ilyen fontos szerepet töltött be a magyar művészfotográfia elismertetéséért vívott küzdelemben, 1911-ben már hat esztendős volt. 1905. november 20-án Uher Ödön ismert szakfényképész összehívta a főváros önálló üzlettel rendelkező mestereit. A találkozóra közel hetvenen jöttek el. Uher kifejtette, hogy időszerű volna, ha a magyar fényképészek - a szakma fejlesztése és saját érdekeik hathatósabb előmozdítása céljából - egyesületet alakítanának. Az alakuló közgyűlésre 1906. január 5-én került sor, amelyen kinyilvánították egy új érdekképviseleti szerv, a Magyar Fényképészek Országos Szövetsége létrejöttét. Elnökének Uher Ödönt, alelnökeinek Klösz Györgyöt és Erdélyi Mórt választották meg. A Szövetség azon nyomban elhatározta egy szakorgánum megteremtését. így indult útjára 1906-ban A Fény [30], amely hat éven át a fényképészeti szakma és az amatőrfényképezés történetének hű krónikása volt [31]. Hangot adott a fényképészmesterek problémáinak. Harcot a szakma elismertetéséért, a megélhetési körülmények könnyítéséért. Hallatta szavát az egész szakmát pezsgésbe hozó „kontárkodásában és a tanoncképzés hosszú és viharos polémiájában. Az amatőrizmus, a művészi fotográfia fejlődésével, térhódításával párhuzamosan a lap vezetését fokozatosan azok vették át, akik többnek tartották a fényképészetet ipari tevékenységnél. A döntő változás a lap szerkesztésében 1911-ben következett be. „...búcsút mondunk azoknak - írták az új szerkesztők -, kik egy fél évtizeddel ezelőtt... megalkották ezt a lapot. Most átadták egy uj [...] nemzedéknek... (amelyet)... a művészi fényképezésbe vetett rajongó szeretet hozott össze... Mindannyian, kik egyesültünk A Fény újjáalakítására, régtől fogva szolgáljuk a magyar művészi fényképezés kulturális misszióját" [32]. A Fény - hatását tekintve - legtermékenyebb évei azonban az 1911-et megelőző időszakra estek. Az 1918-ban megszűnő lap a világháború négy esztendeje alatt - a többi sajtótermékhez hasonlóan - gazdasági okokból kénytelen volt terjedelmét csökkenteni. Legjobb munkatársai bevonultak, de a háborús évek egyébként sem kedveztek sem a fotográfia művelésének, sem a művészeti-esztétikai tevékenységnek. A közönség érdeklődését - érthetően - a harctér eseményei kötötték le. A folyóirat történetében az utolsó jelentős dátum 1912. Ekkor egyesül az először 1904-ben, Szombathelyen publikált Fotográfiá-val [33]. Ettől kezdve A Fény a hó elején, a Fotográfia pedig a hó közepén, egymást váltva jelent meg. A fényképészeti szaksajtó fejlődéstörténetének negyedik korszaka 1907-ben kezdődik. Az ez évben megjelenő Foto-Optik [34] egy, a fényképészeti szakma differenciálódásának eredményeképpen kialakult, új érdekcsoport, a fotócikk-kereskedők orgánuma kívánt lenni. Kapcsolatteremtési kísérlet a szakma két elkülönülő, szakosodott csoportja (fényképészek és kereskedők) között. Néhány évvel később, 1914-ben újabb, a fotókereskedők érdekeit és szemléletét tükröző lap indul az időközben megszűnt Foto-Optik utódjaként, Fotókereskedelem [35] címmel, amely mögött azonban - ezúttal már - társadalmi intézmény is áll: a Magyarországi Fotókereskedők (újonnan alakult) Egyesülete Egy-egy napvilágot látó, új fotográfia szaklap az 1900-as években már nem jelentett szenzációt sem a szakma, sem a nagyközönség számára. 1908-ban világ308
