Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VIII. Szakma és szaksajtó
velőkkel szemben. Továbbra is defenzívában, mindössze azzal a lényeges különbséggel, hogy a szakma érdekeit most már a műkedvelőkkel szemben is védeniök kellett. A műkedvelő fényképezés erőteljesebb fejlődése, segítése érdekében hatvani Gaál Andorján, felső építőipariskolai rajztanár kezdeményezésére a műkedvelők újabb egyesületbe tömörültek. A „Photo-Club, magyar amatőr fényképezők országos egyesülete" 1898. október 29-én tartotta meg alakuló közgyűlését. Céljának a fotografálás minden irányban történő fejlesztését tartotta. Ennek elérése érdekében összejöveteleket, felolvasásokat, kiállításokat rendeztek [25]. Céljuk elérésének, elképzeléseik közzétételének hatásos kiszolgálója volt az első ízben 1899-ben publikált Fényképészeti Szemle, amelyet idővel a Photo-Club hivatalos közlönyévé tett [26].A Kereskedelemügyi Minisztérium 1902-ben kibocsátott 34183. sz. rendelete elismerte ugyan, hogy „...a fényképészet jelenlegi fejlettsége mellett gyakran művészi értékeket megközelítő alkotásokat mutat fel...", de ismételten statuálta, hogy „...művészetnek mégsem tekinthető, miután annak művelése szakszerű tanulás utján... elsajátítható... a benne megnyilatkozó némi művészi vonást pedig a műipar egyéb ágai sem nélkülözik" [27], Ezzel a dekrétummal újra fellángolt a harc a fényképészet művészi tevékenységként történő elismertetéséért. Ebben a harcban komoly szerepet vállalt és kapott Az Amatőr című, havonta megjelenő folyóirat, amely „az első művészi fényképezési illusztrált magyar folyóirat" volt. Minden száma „a legnevesebb amatőrök és írók cikkeit és fényképfelvételeit (hozta)". [28] Az Amatőr főszerkesztőjének, dr. Kohlman Artúrnak vezetésével Komoróczi Andor, Horváth C. Guido, Hoffmann Viktor, Kankovszky Ervin, Révész Zoltán, a (budapesti) Photo-Club „disszidensei" 1905. december 31-én a Terézvárosi Kaszinó „Lotz" termében megalakították a Magyar Amatőrök Országos Szövetségét. Az új Szövetség megalapítói Az Amatőr köré tömörültek, és annak hasábjain hirdették meg esztétikájukat, a fényképészetről, a művészetről vallott elveiket. A lap gazdag illusztrációs anyaga, a nagy méretben reprodukált fotók a folyóirat életének hét esztendején át híven tükrözték a művészi fényképezők stiláris, esztétikai törekvéseit. Nemcsak hazai anyagot közöltek, hanem bekapcsolták a magyar művészfotográfiát a nemzetközi élet áramába; hírt adtak a jelentősebb hazai és külföldi eseményekről; képeket közöltek a kor elismert külföldi fotóművészeitől. Aktív közreműködésükkel rendezte meg a Szövetség 1907 őszén első művészi fényképkiállítását, majd 1908-ban - az ország öt fotóegyesületének bevonásával - az első országos művészi fényképtárlatot, amelyen 12 teremben több mint ezer képben gyönyörködhetett a közönség. 1910-ben, a művészeti, tudományos és a politikai élet vezető személyiségeinek segítségével, a kormány anyagi és erkölcsi támogatásával nemzetközi kiállítást szerveztek, amelyre 12 országból több ezer kép érkezett. A kiállításon ebből az anyagból 2058-as láthatott az a mintegy 3000 látogató, aki a tárlatot felkereste. Mindez azonban szinte már természetesnek látszott. „Elmúltak már azok az idők, amikor még lelkesen cikkeztünk arról, hogy egy-egy... társunk képe bejutott valamelyik nivósabb... kiállításra... Egy-két év óta minden számbavehető kiállításon részt vesznek a magyarok... A legutóbbi évek során... nagytudásu, lelkes művészcsoport (alakult ki)... Tagjai között lapunk képezi a szellemi kapcsolatot... 307
