Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

VII. Az objektív látásmódja

„Másképp pedig igen bajos a bennszülöttet fotografálni. Még jó szerencse, ha megáll, de a legkritikusabb pillanatban a csendre önkéntelenül megmozdul; egy kisgyereket könnyebb fölvenni, mint egy felnőtt pápuát." 1897 áprilisában nagy öröm éri. „A mostani postával uj fényképlemezeket kaptam, fölvételeket is mellékelhetek." Nagy szükségét érzi „a szellemiekkel való fölszerelés kiegészítésének", ezért Szingapúr könyvtáraiban keres menedéket, beutazva Maláj-földet, Kiing asszonyt, Khinai körmenetet fényképezve útközben. 1899 közepén tér vissza Német-Új-Guinea kö­zépső partvidékére. Ellátogat Új-Irlandra - Hölgyek -, majd 1900 első hónapjában a „világ végére", a Finis terrae-hegység „alatt levő Stephansortba". 1901. december 21-én indul haza, de a hat hetesre tervezett útból nyolc hónap lesz. „Végig kellett próbálnom mindenféle kiimát. Uj Guinea után Jávában és Singapooreban -Zenélő khinai, Ópium pipáló khinai - a nedves forrót [...]". Március 8-án érkezett Colom­­bóba. A város és környéke nem sok érdekeset nyújtott számára. Néhány fényképfel­vétel - Vásárcsarnok, Gyümölcspiac - „s egy kis gyűjtemény repülő rovarokból az összes eredmény". Fényképfelvételeit - mintegy 250 negatívot - óvatosságból mind­végig magánál tartotta. Végre, 1902 márciusában Kelet-India „déli csúcsára" érkezik, majd - Madurán át (Szent elefánt) - 22-én Bombayba (Látkép). India - Templom, Elefánt-sziget; Tájkép, Coorla - csalódást kelt benne. [33] „Helyenként köves, ho­mokos, kiaszott sivatagok. [...] A pestis szórványosan egész Indiában uralkodik, s Bombay még mindig főtelepe. Tegnap 105 uj eset volt - Házak a pestis jegyével -, ami nem sok." Az utazást az „Arábiában, Muscaton való egy hónapos időzés tetőzte be". Május 24-én érkezik oda. „A hőség elviselhetetlen. [...] Vígasztalom magam a fényképezéssel. (Öbölrészlet, Arab kávé ibrikek, Ünnepi felvonulás.) Most éppen a szultánnak kurizálok, hogy engedje levetetni magát és fiait; ha ez sikerül, nem lesz nehéz megkapni az előkelő arabokat is. Legalább érdekes albumot vinnék haza, ha mást nem is." [34] Az aggodalom, amely a felfedező útra, tudományos gyűjtésre indulót szüntelenül gyötri, a világutazó kalandozásait sosem árnyékolja be. Festetics Rudolf, Hopp Ferenc (1833-1919) - Calderoni és Társa utóda -, Vojnich Oszkár (1864-1914) kedvtelésből utazik, s ha érdekeset lát, könnyű, kézi kamarájával rögvest le is fényképezi. Festetics Rudolf tengerésztiszt, sokat próbált hajós, tehetős főúr, akinek vagyo­nából futja, hogy közel nyolc éven át járja a tengert, beutazza Óceánia szigetvilágát. 1893-ban hajózik el San Franciscóból - abban az esztendőben, amikor Vojnich is az Egyesült Államokban kezdi világjárását -, s a Sandwich- és a Hawaii-szigetek érintésével érkezik a Társaság-szigetekre. 1894 szeptembere a Szamoa-szigeteken éri, novembere az Ellice-szigetcsoport egyik kikötőjében, Funa Futi-ban. Itt a sziget legidősebb asszonyát fényképezi le. Majd tovább halad Szuvára (Fidzsi-szigetek), Viti-Levu-ba. A bennszülöttek félelem nélkül közelednek hozzá, sőt hagyják, hogy Emberevéssel egybekötött ihmepélyuket megörökítse. Az első út december 1-én, Sydneyben ér véget. Innen indul el újra a rákövetkező év június 23-án az Új-Hebri­­dákon át (Bennszülött fürdés után) a Salamon-szigetekre, ahol Szent-Annában egy Kivégzést, Malaitában Atkinson kapitány gyilkosait fotografálja. a Bismarck-sziget­­csoport felkeresése után (Bennszülött lányok, Bírósági tárgyalás, Kalamur asz-268

Next

/
Oldalképek
Tartalom