Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
felvétel pillanatára. A győri fotográfus pozsonyi látogatásának emlékét őrzi az a városkép, amelyet a sétatéri Zöld fából készített a hozzá közeli házsorról. [2] Mikó Imrének Az Erdélyi Museum épületét ábrázoló felvétele azonban már csak fametszetben maradt ránk. [3] A nedves eljárás elterjedése nemcsak az arc- és táj fényképezés, de a város- és épületfotográfia műfajában is fordulatot eredményezett. A fényképezők számának gyarapodása - a bonyolult felvételi technika ellenére - meghozta eredményét. Az 1862-es londoni világkiállítás arról tanúskodik, hogy 1860-ban, Heidenhaus személyében a magyar főváros is végre méltó ábrázolóra lelt. Heidenhaust - akinek Budán állott a műterme - főként ez a városrész vonzotta. A Szent-Gellért hegyről örökítette meg látképét, három különböző felvételben a reáliskolát, A három kútnak, a Villa Oszwaldnak, a Villa Pergetnek, a Villa Fridvalszkynak pedig egy-egy képet szentelt. Miközben Óbudán a hajógyár, Pesten mi más is állhatott érdeklődése előterében, mint a nemrégen felépült Lánchíd, a Nemzeti Múzeum, a Bemenet az új kikötőhöz, a Pichler ház. [4] Néhány év is beletelik, mire követője akad - a Lánchíd ábrázolásában - ennek az úttörőnek: Borsos József, Zograf és Zinsel, Gévay Béla. Majd fokozatosan benépesül a pest-budai utca, rakpart is fotográfusokkal. Alkér Ede két ízben is, négy részből összeállított, 126, illetve 121 cm hosszú panorámafelvételt készített 1863-ban Pest-Budáról. A város látképét, ha részletekben is, de a királyi palotától a mai Erzsébet-híd magasságáig fogta be objektívjével. A városkép változásáról Indrikó J. 1867-es, három részes panorámafelvételével összevetve Alkérét, győződhet meg a szemlélő. A Ferencz József, illetve a Rudolf főherczeg-rakpart a témája Gévay Béla képének, Sárkány J. S. pedig ez utóbbi egyik részletére volt kíváncsi. Másik felvételének időpontjában éppen az Akadémia dunaparti szárnya készült. A harmadikon az Európa-szálló magasodik, a rakpart mellett gőzhajó vesztegel. Pest látképét erről - az Elliporól - mutatja. Gévay 1866-ból származó felvétele Budára vezet át. Zograf és Zinsel a budavári főegyházhoz (a Mátyás-templomhoz) kalauzol. Előbb Délről látjuk, majd a déli-keleti kaput, négy különböző felvételen. Tőle néhány száz méterre, a budai takarékpénztár épülete, ahogy Simonyi Antal látta. Az érdeklődés oly nagy volt e pest-budai látképek, épületfelvételek iránt, hogy Agnelly István kockázat nélkül hirdethetett előfizetést Honderű című fényképészeti albumára, amely a „budapesti jelentékenyebb nevezetességeket, diszépületeket" tartalmazta. [5] Azon, amin a fővárosban sok-sok fényképező munkálkodott, azt Kolozsvárott Veress Ferenc egymaga végezte el. A város központját, a főteret - amely egyben fővásártérül is szolgált - délről és dél-nyugatról egyaránt felvette ugyan, de Kolozsvár és környéke című albuma döntő többségben nem város-, hanem épületfelvételeket tartalmaz. Ezek sorában is az első helyen az imaházak (templomok) állanak. A Római kát. főegyház főbemenete („Leptographia"-val készült kép), a Minoriták imaháza (pigment-kép), a Szt. Péteri kis imaház („Tusch nyomat") mellett számos középület - a Nemzeti Színház, a Városház, a Bánffi ház, a Katonai nagy laktanya - látható képein. Kastélyok (Gróf Bánffi Miklós Bonczidai kastélya - „fénynyomat" -, ennek részlete - „saját felfedezésü Anilin-nyomat" -), síremlékek (Farkas Sándor Emlék szobra - „saját módom utáni dombomyomat" -, Gróf Mikó Imre családi 251
