Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
sírboltja - „Woodbury szerint állandó fénynyomat" -), a város építészeti emlékei (Kiskapu, Monostori capolna) egészítik ki az 1867 előtt készült sorozatot. [6] E nagyszabású vállalkozáshoz viszonyítva elenyésző, de forrásértékű az a néhány kép, amelyet országszerte, vagy az országhatáron túl ez idő tájt készítettek fényképezőink. Abba az I. Károly román királynak ajánlott albumba, amelyben táj- és viseletképein kívül épületfelvételeit is összegyűjtötte, Szathmári több nézőpontból készült, egy görög-keleti templomot ábrázoló sorozatának felvételeit is bevette. [7] A fényképező egyre gyakrabban merészkedett lakhelyétől távolabb eső vidékre, kivált, ha olyan mozgó - szekérre telepített - laboratóriummal rendelkezett, mint az esztergomi Beszédes Sándor. Eleinte a város közvetlen közelében fényképezett, de a Széríískertek, a Garatn völgye, az Érseki majorság megörökítése után már Visegrádon találjuk, ahol a Lichtenstein villa volt az érdeklődésének tárgya. Vácott a Honvéd emlékmű, Simontornyán a Régi vár, Gödöllőn a palota „és annak különböző kilátásai, a királyné kertje, a királyhegy parkrészek, a besnyői fatemplom „facsoportozatokkal" szerepelt a lefényképezett témák listáján. A Gedellő című albumot a királyné számára állította össze, „zöld chagrin bőrbe kötve, négy sarkán hazánk aranyozott czimerével s a koronával, közepén a felirattal, belseje fehér moire antique, s a képek nemzeti szalag segélyével emelhetők fel". Ezt követően visszatér Esztergomba. A város látképét Keletről veszi fel, háttérben a Bazilikával, szőlősdombokkal, a Dunában ivó lovakkal. Majd a várhegy látképe következik, Párkány felől; a prímási palota több nézetből, a honvéd-emlék délről, a sír-kert nyugatról. Egy újabb sorozatán - immár a hetvenes évekből - a Duna-gőzhajózási társaság épületét látjuk, a takarékpénztárat, a Széchenyi-teret, a Kerek-Anna templomot keletről, a Papnöveldét, az Apácza zárdát északról. [8] A szepes-megyei Csütörtökhelyen álló minorita zárdatemplom kápolnáját 1869. augusztus 28-án kereste fel és fényképezte le Christian Walter pesti fotográfus. „Láttam" - írta a kép hátoldalára. [9] Molnár és Brodszky, akadémiai „festészek" Győr látképével (háttérben a Rábával és a piaccal); Lojanek János a nagyváradi Kis-tér képével; Lengyel Samu a kassai Kisfaludy Színház; Knezevich György a pécsi Nagy templom photograph képével (1861); Kozics Ede a pozsonyi Kastély-épületével (1868); Pribék és Társa Vörösmarty Székesfehérvárott felállított szobrának felvételével (1865); Auerbach Miksa Lenkey honvédtábornok síremlékével és Arad sz. kir. város házával (1868); Plohn Illés Hód-Mezö-Vásárhely főutczájának megörökítésével (1869) gazdagította városképfotográfiánk egyre bővülő témakörét. [10] A hetvenes évek műfajt meghatározó eseménye az előző évtizedben Darmstadtból bevándorolt gyógyszerész, Klösz György munkábalépése. A város- és épületfotográfia legmarkánsabb egyénisége nemcsak a műfaj megújítója, de három évtizedes munkásságának eredményeképpen az első lesz, aki a nyolcvanas és kilencvenes években (ez utóbbiban már Erdélyi Mór társaságában) a magyar fotográfiát az országhatárokon túl, évről-évre a világ élvonalában képviseli, és akinek életműve az egyetemes fotográfia világszerte számon tartott értékei között szerepel. Budapest Svábhegy-Zugliget című, 12 részes és a Vámházról készült 9 részes sorozatával, a Közraktárak panorámafelvételével, a bécsi Világkiállítás császári és olasz pavilonjainak homlokzatáról, illetve az Egyiptomi alkirály őkegyelmessége pavilonját 252
