Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
Építészet és városkép Amint többé-kevésbé uralta eszközét, kiismerte anyagát, a fényképező érdeklődéssel fordult tágabb környezete felé. Kilépett alkalmi műterméből a szabadba, és természetes közvetlenséggel találta meg megörökítésre érdemes, örök témáját: városát. Utcáit, épületeit, amelyeket korábban is gyakorta felkeresett. Ahol a társadalmi élet mindennapos, ismétlődő eseményei zajlottak. A városházát, ahová ügyeit intézni járt; a templomot, ahol házasságot kötött, és ahol őt is, gyermekét is megkeresztelték; a temetőt, ahová utolsó útjára kísérte hozzátartozóit; a piacot, ahová bevásárolni jártak, az iskolát, ahol gyermekét oktatták. Befejezetlen, sokarcú, folyton kiegészítésre váró az a kép, amelyet városáról, közvetlen környezetéről megörökítésre érdemesnek ítélt, s amelyet az őt követő nemzedék gonddal és szeretettel alakított tovább. A dokumentálás igénye szülte ezeket a képeket, de nem hiányzott a műgond sem, amellyel egy-egy építészeti remeket, a város ékességét ábrázolták. Ezek, a dokumentálás céljára készült város- és épületfelvételek nem sok teret hagytak a képzelőerőnek. Nagy mesterségbeli tudást, helyismeretet igényeltek ellenben. A nézőpont kiválasztása döntő volt, ez határozta meg a kompozíciót, a távlatot. Ha rosszul választott a fényképező, a képből kimaradt egy motívum vagy részlet, amely jellegzetes volt, az épület falai a képen összefutottak, felbillent a kompozíció, „sántított" a kép. Az első két évtizedből alig maradt ránk város- és épületfelvétel: A régi Mátyástemplom dagerrotípián, amelynek szerzőjét nem ismerjük. Szathmári Károly kálotípiája - az első kép a későbbi Románia fővárosáról - Bukarestről, 1850-ből, amely 1860. szeptember 18-án megjelent Illiistratiutmea-Jumal Universal című lapja első számának címoldalát díszítette. [1] A Rába-parti részlet a Bécsi kapuval, a székesegyházzal és a Püspökvárral - Skopáll József papírképe - két változatban is, és három Utcarészlet Győrből - ugyancsak tőle -, amelyek valószínűleg ugyanazon nézőpontból, egy sarokház első emeleti ablakából készültek, de nem egyazon időben. Bizonyos részletek egyeznek rajtuk, de sokban eltérnek. A világosra meszelt Kastély előtt, amelyet Skopáll lencsevégre kapott, apró staffázs-figurák néznek az objektívbe, türelemmel várva a 250
