Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
IV. Héliochromia, vagy színes fényképezés
Simpson 1866-ban, a német Wilhelm Zenker (1829-1899) két évvel később, illetve a francia Saint-Florent 1874-ben végzett kísérletei sem jártak sikerrel. (Philosophical Transactions, 1840: 28. Annales de la chimie et de la physique, 1848: XXII: 447-454. Comptes rendus..., 1851: XXXI: 491; XXXII: 834; 1862: LIV: 281, 299; Vasárnapi Újság, 1862: 334. Photographische Korrespondenz, 1866: III: 100; 1874: 11:65. Lehrbuch der Photochromie, Berlin, 1868: 27-28.) Niépce egyik kísérletével tett próbát „a hő hatásának tanulmányozására" - majd 50 évvel később - Batta István, a „spektrum egyes részeinek fotográfozásával". „Közel 4 hónapig tartó gyakorlat mellett kétszer is" sikerült neki „kimondott szinhatást" elérnie. Egy alkalommal a vörös és kék, másik esetben pedig egyidejűleg a vörös, a sárga és kék zónában. (Batta, 1913b: 14-15.) [2] Poitevin az enyvezetlen papírost előbb konyhasó, majd ezüst-nitrát oldaton úsztatta. A papíron finom ezüst-klorid réteg képződött, amelyet gondosan kimosott, nappali (szórt) fényben, híg ón-klorid fürdőben addig áztatta, amíg ibolyaszínt nem öltött. Ezután kálium-bikromát és réz-szulfát oldatával kezelte, ami fokozta színérzékenységét, majd sötétben szárította. Ezzel az eljárással azonban nem minden színt sikerült azonos élénkséggel visszaadnia. Rendszerint a vörös jelent meg a legtökéletesebben, majd a sárga, azt követően a kék és az ibolya, de a zöld ritkán. A fehérnek megfelelő helyek kékes-szürke színben játszottak. (Comptes rendus..., 1866: LXI: 11.) [3] Farkas Géza dr.: A színes fotografozásról. [...] 1908: 5. Steiner Szilárd dr.: A szines fotografozás. A Kir. magy. természettud. társulat által a Bugát-díjjal koszorúzott pályamű. [...] Budapest, 1913: 38. [4] Fényképészeti Lapok, 1884:188. Photo-Gazette, 1890-1891: 45. [5] Amikor a nagy spektográfba reflektorral koncentrálta a napspektrumot, hengeres lencsét alkalmazva, Gothard már néhány perc alatt szép spektrumképet kapott: a vöröstől - sőt egy darab infravörösét is tartalmazó - mélyen az ultraibolyába benyúló, folytonos maximumok és minimumok nélkül képződött, természethű színképet kapott. „Ha a színek fejlődését megfigyeljük - írta -, először a vörösben és sárgában jelentkezik a hatás a Fraunhofer-féle C és D vonalak között, majd a kép az F és G között gyengén elsötétül. Ettől a pillanattól kezdve a színek szinte egyidejűleg fejlődnek ki: a téglavöröset narancssárga, azt olivazöld követi. A kék nem tökéletes, a zöld a G táján ibolyába megy át, az ultraibolya szürkés-ibolya színben jelentkezik." A spektrumképek C-től 0-ig 160 mm hosszúak, és 6 - 10 óra megvilágítás szükségeltetett előállításukhoz. A sárgásbarna zselatinemulzióval felvett képen a kék is tökéletes, de a vörös és a sárga rovására megy. Az ultraibolya sugarak zavaró hatásának kiküszöbölésére Gothard Miethe-féle aeskulin és fluorescein színszűroket alkalmazott, de ezek az eredményt szemmel láthatólag nem módosították. (Természettudományi Közlöny, 1890: 492. Eders Jahrbuch für Photographie, 1891:46-50. Batta, 1913b: 15-16.) [6] Gothard, i. m.: 168-171. [7] „ígéretéhez képest beküldött nekünk 7 darab [...] képet azokból a szines fotográfiákból, a melyek az ő találmányát képezik." (Fényképészeti Értesítő, 1894: 60.) [8] Eder vizsgálata szerint Veress klórezüst-kollódium emulziójában a klór-ezüst részben ezüst-kloriddá volt redukálva. (Eders Jahrbuch für Photographie, 1891: 538.) [9] Uránium-, stroncium-, kálium-, ólom- és ammónium-nitrátot említ dr. Kenyeres Balázs az Erdélyi Muzeum Egylet orvostudományi szakosztályának 1907. október 5-én tartott előadásában. (Aki fél századdal megelőzte korát, Ellenzék, 1937: 128:8.) [10] Helyesen - latinul - acidum succinicum, magyarul borostyánkó'sav. [11] Fényképészeti Értesítő, 1894: 9-11. Sárffy Aladár: A fényképészet aesthetikája. Magyar Fényképészek Lapja, 1902: 7. [12] Rögzítésükhöz Eder kálium-cianid igen gyenge alkoholos oldatát használta, ami jó rögzítőszernek bizonyult, mert az erősebb oldat megsemmisítette a színeket. [13] Fényképészeti Értesítő, 1894: 61. [14] Barnára futtatott albumín-papírt 2 percig kevés kálium-bikromáttal kevert, koncentrált rézgálic oldatba áztatott, majd megszárította. Az így előkészített papíron a sárga szín is 197
