Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
IV. Héliochromia, vagy színes fényképezés
finoman, plasztikusan festett, a bőr árnyalt, hol világosabb, hol sötétebb. Fiatal nő-modellje hosszú, világoslila sálját mellén szemérmesen összefogja, arca, keze meleg, hús-színű, szája élénkpirosra, ruhája mályvára festve. [2] A fényképek színezése az 1860-as évek elején - a kollódium (nedves) eljárás fokozatos térhódításával párhuzamosan - terjed el szélesebb körben Magyarországon - Tiedge és Kréh színezett képei még feltűnést keltettek az ötvenes években Pest-Budán -, kizárólag a portréműfajra korlátozódva. A fényképészek - inkább a külföldi példák hallatán, mint a ritkább hazaiak láttán - felfedezik, hogy az egyszínű, csak árnyalataiban különböző albumín-képnél jóval vonzóbb lehet a természet színgazdagságát visszaadni megkísérlő, kivitelezésében tetszetősebb, színezett fénykép. A közönség azonban évtizedeken át idegenkedett a szokatlan és drágább portékától. Csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy az olcsó helyett a drágább, több-kevesebb ügyességgel és eredetiséggel színezett fényképeket megvásárolják. A színezésben is a rangosabb műtermek jártak országszerte az élen: Borsos József és Doctor Albert (1818-1888) fényképészeti műterme, Bülch Ágostoné, Szentkuthy István fényképész-intézete a fővárosban, Abrachamovits Ferencé Pozsonyban, Gondy Károly és Egey István (1828-1895) fényirdája Debrecenben, Pribék Antalé Székesfehérvárott, Veress Ferencé Kolozsvárott, Landau Alajos (1833- 1884) és London Zsigmond üvegterme Szegeden, illetve Ungváron, Mihály Józsefé Egerben. [3] Amit ők elkezdtek, egy évtizeddel később Budapesten Koller Károly, Kozmata Ferenc, Schöfft Károly és Liederhoffer Vilmos, Székesfehérvárott Majláth János (1840-1895), Sopronban Rupprecht Mihály, Brassóban Adler Lipót, Temesvárott Fiess Fridolin folytatta. Műtermeikben a színezés művészi rangra emelkedett. Mihály József fekete ruhás nőalakja zöld dombok, kék víz előtt áll, zöld füvön, fején zöldellő dísszel, haját szalaggal kötötte át tarkóján. Veress Ferenc a hátteret kékesszürkében festette. Modellje bordó ruhát visel, fehér ujjakkal, csuklóján aranysárga karperec. Mellette barna szék áll, lábai előtt zöld, kék és rózsaszín mintás szőnyeg, míg Szentkuthy István képén a könyöklő férfialak zöldes-sárga szőnyegre tekint le, óralánca aranysárga, ingnyakában lila virág. London Zsigmond és Mayer György egész alakos portréin csak az aláhulló függöny színezett, sárga illetve püspöklila. Majláth János fiatal lányának hajában lila virágok és zöld levelek, nyakában lila csokor. Weinwurm Ferenc egyleti tag [4] drótostótján sárgásbarna ruha, lábánál barna lepel. Schöfft Károly díszesen öltöztetett nőalakja kékesfekete felsőt, világoskék szoknyát visel, arca finoman pirosítva, az asztalon virágkosár, zöld, sárga, piros, kék virágokkal. Bujovszky Paula - Ruppercht fotóján - piros és sötétkék mintázatú ruhában tündököl, fehér csipkegallérral, kék szeméhez harmonikusan illeszkedik ruhája színe, barna hajkoszorúja. Kozmata modellje fehér muszlin ruhája felett rózsaszín, háromnegyedes kabátkát hordott, könyöknél rózsaszín és zöld virágdíszítéssel, mellén - ugyanezekből a színekből - virágcsokorral, kezében fehér és rózsaszín legyezővel. Mellette aranysárga, rácsozott támlájú szék állt, püspöklila huzattal, a háttér előtt mélybarna asztallal. Auerbach Miksa, Adler Lipót és Koller Károly színekben gazdag, erdélyi viselet-képei országszerte ismertté váltak. Koller kollekcióját az 1873-as bécsi világkiállításon éremmel tüntették ki. A fiumei Giuran-170
