Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
III. A fotográfia birtokba veszi a világot
patak. [...] A negatívot a pálmalevél, vagy legyező alakú képződmény, s a főbb ágak éles, zegzugos iránya jellemzi." [16] Gothard a villámfotográfiának is előfutára volt. Nyomában, 1898. június hó 22-én este, „a végbement intenziv zivatar alkalmával", ifj. Lakner Lászlónak sikerült egy közelében - 6-700 méterre - lecsapó villámot „gépbe kapnia", amelynek nyaláb-vastagsága 30-35 cm lehetett. A villám-fotografálás, a fényképezés e kevesek által, de szenvedéllyel űzött ágazatának hívei - mint Bohus László (1839-1914) Villámlás című képén, illetve Szalay László - számos, igen érdekes villám-alakzatot örökítettek meg a későbbiekben is. [17] Az igazi, „leplezetlen természetességet" csak a pillanatnyi fotográfia tudta híven tolmácsolni, nem csoda hát, hogy a kilencvenes évek elejére a művészet és tudomány leghathatósabb kifejezésformájává vált. Az 1890-es műkedvelő fényképészeti kiállításon, amely az első, széles körben ismertté vált fórumot biztosította a fényképezés ezen új ágazata bemutatására, felvételek sora - így dr. Molnár Nándor, Bartoniek Géza, tanár, ifj. Riva József, Rakovszky Géza, országgyűlési képviselő, illetve Schatz R. 1896-ban Berlinben bemutatott momentképei - bizonyította népszerűségét, készítőinek rátermettségét és ízlését. Rendkívüli jó tulajdonságát abban látták a legmegfelelőbb pillanatot kileső hívei, hogy azt az élményt, amely fényképezésre indította őket, végre sikerült hitelesen - mint Plohn Illésnek és Plohn Józsefnek az alföldi népéletről készített pillanatfelvételein - utódaiknak átmenteni. A művészi kifejezés igénye alapvető motivációként ösztönözte ezeket a fényképezőket, s tiltotta nekik, hogy nélküle gépet vegyenek a kezükbe, és így szaporítsák „azon haszontalan képek millióit, melyek mint fotográfiák rosszak, mint képek még rosszabbak" voltak. [18] A századforduló táján - úgy a képeslapokban, mint könyvekben - egyre gyakrabban jelentek meg a hétköznapok mozzanatait, a sporteseményeket „bámulatot keltő hűséggel" megörökítő fényképek - mint Rexa Dezső, Széchy Gyula, Gyarmathy Gyula, Pejtsik Károly (1860-1942) Ménesitatás, Trittner Richárd Vajda-Hunyad-vára című életképei, tájfelvételei - vagy az ún. legrövidebb pillanatfelvételek [19], amelyeket „különös szerkezetű, szabályozható nyílású (pl. Goerz-Anschütz) pillanatzáróval és igen fényerős objektívvei" tudtak csak „eszközölni". [20] Egy évtizedbe sem telik és a hitelességet vadászó műkedvelő új, ezt minden eddigi eszköznél tökéletesebben biztosító, F: 7-es fényerejű Busch Bis-Telar II. távobjektívvel indult pillanatfelvételre, de a tükörreflex kamera, annak ellenére, hogy gyors pillanatfelvételekre ennél alkalmasabb gép nem akadt, a fényképezők körében még 1911-ben sem volt ismeretes eléggé. [21] JEGYZETEK [1] Részlet a kolozsvári magyar királyi tudományegyetemen 1881 őszén elhangzott megnyitó előadásból. Fényképészeti Lapok, 1882: 42. 143
