Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

III. A fotográfia birtokba veszi a világot

[2] Divatcsarnok, 1855: 898. Hölgyfutár, 1855:689. Magyar Sajtó, 1855. július 26. Budapesti Viszhang, 1856:152.

[3] Tömösvári, i.m.: 95.

[4] Fényképészeti Lapok, 1883: 99,139. Veress Ferenc, 1883g: 256.

[5] Tóth Mike, i.m.: 98.

[6] A francia Louis Ducos du Hauron érzékenyítésre a következő összetételű oldatot javasolta: az 1 liter vízben feloldott 10 grammnyi ezüst-nitrát-oldatba 5 cm3 „folyó" ecetsavas ammóniákot vegyíteni, s benne 5 percig ázni hagyni a lapot. Előidézésére Eder 10 cm1 vízben oldott, 50-60 gramm közömbösített sóskasavas kálit (kálium-oxalátot) ajánlott, 17-20 gramm, vagy annál több vasgáliccal vegyítve. (Veress Ferenc, 1883g: 11-18; 1884b: 19.) Konkoly Miklós, 1888a: 45-46.

[7] Fényképészeti Lapok, 1887: 64.

[8] Fényképészeti Lapok, 1886: 264; 1887: 32, 35. Mudrony, 1885: 264, 267.

[9] 12,5 x 19 cm (Une invention du XIX. siede: La photographie. Collections de la Société Franqaise de Photographie. Bibliothéque Nationale, Paris, 1976:34-35. Tárgymutató: 19,

34.)

[10] Konkoly Miklós, 1888b: 199, 209-210. Tárgymutató: 27-28.

[11] Fényképészeti Értesítő, 1894: 13; 1896: 264-265. Magyar Fényképészek Lapja, 1899: 84. Tárgymutató: 16.

[12] Gothard, i.m.: 124,139, 142. Tárgymutató: 27-28. Fényképészeti Szemle, 1899: 9.

[13] Boross Mihály: A film lelke. Mozgófénykép-Hiradó, 1911: 527.

[14] A redőnyzár rugójának „felverőjét" 10 fokra osztották. Azonos redőnynyílás mellett a rugó különböző fokainak „feszereje" befolyásolta az expozíció időtartamát. (Fényképészeti Szemle, 1900:26.) Horváth C. Guido másik, Goerz-féle, kettős anasztigmátját olyan (Kodak) Cartridge kamarára szereltette, amelynek zárszerkezete mindössze 1/100 mp sebességgel működött. A harmadik, Celor elnevezésű objektívje viszont „fenomenálisan" fényerős volt. (Az Amatőr, 1906: 105.) Sportfelvételekhez később is csak fényerős aplanátokat és anasztigmátokat használtak, amelyeknek gyútávja 9 x 12-es lemezmérethez 12-15 cm, 13 x 18-ashoz 18-24 cm volt. (A Fény, 1917: 3-4.)

[15] Egy láthatatlan tünemény lefotografozása. Fiume, 1887. január 25. Természettudományi Közlöny, 1887: 81. A lövedékektől a levegőben előidézett tünemények lefotografálása. Természettudományi Közlöny, 1889: 29-32.

[16] Gothard, i.m.: 146-149.

[17] Tárgymutató: 29-30. A villám fotografozása. Az Idó'járásból átvéve. Magyar Fényképészek Lapja, 1898: 273-274. Fényképészeti Szemle, 1900: 185. MAOSZI., 1908: 65-68.

[18] Tárgymutató: 9,12-13,16. Gothard, i.m.: 120-121.

[19] A pillanatfelvételek tartománya - a jelentkező igények nyomán - 1/35-től már 1/2000 másodpercig terjedt, de a skála legfelsőbb fokát képező expozíció csak 1907-ben nem számított már ritkaságnak. Tudományos céllal készített felvételek esetében „még ennél kevesebbet is sikerrel alkalmaztak". (Fényképészeti Szemle, 1900: 26. A fényérzékeny ség fokozása. A Fény, 1907: 48.)

[20] Fényképészeti Szemle, 1899: 4,17, 20-21, 33, 37.

[21] Az Amatőr, 1909:156b. A „Mentor"-kamerák. A Fény, 1911:176.