Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
II. Kamarák és objektívek
Nagyítás A nagyítás - és ellentétje, a kicsinyítés - már röviddel a fényképezés felfedezését követően, jelentőségében az expozícióval, az előhívással, a másolással egyenértékű műveletté nőtte ki magát. Talbot szabadalmi leírásában említette elsőként, hogy kicsiny papírpozitívról - nagyítással - megnövelt méretű negatív állítható elő, s erről- a szokásos módon - kontakt-másolással immár új, nagyobb méretű pozitív kép készíthető. [1] A papírhordozót felváltó üveglemez megjelenésével a nagyítás parancsoló szükségszerűséggé vált. Nagy méretű üvegnegatívot a bonyolult műveletet feltételező, ügyességet és figyelmet követelő nedves kezeléssel hibátlanul előállítani a lehetetlenséggel egyenértékűnek látszott. Milyen hihetetlen ügyesség szükségeltetett volna 60 x 80-as üveglemez megtisztításához, „beöntéséhez", majd az előhívó, rögzítő folyadékkal történő, újabb kezeléséhez! Kézenfekvő volt a következtetés, hogy a leképezendő személlyel megközelítően, vagy teljesen azonos méretű, tehát életnagyságú felvétel elkészítéséhez még a legügyesebb laboránsnak is tökéletes minőségű, de kis méretű negatív optikai úton történő felnagyításához kell folyamodnia. Életnagyságú arcképet, „sőt 1/2 v. 1/4 nagyságban is egyenesen a sötétkamra segítségével", jó minőségben amúgy sem lehetett előállítani, mert az ilyen nagy méretű képek készítéséhez, erre alkalmas, igen nagy méretű lencsék kellettek. Ezek viszont egyrészt nem rajzoltak élesen, másrészt az exponálás túl hosszú ideig tartott. „Ily nagy képek előállítása természet után nem bizonyult czélszerűnek", és igen drága volt. „Alkalmasabbnak találtatott a természetről levett kisebb negatív képeket tetszés szerint nagyítani." [2] A felnagyított kép „élénksége", világossága azonban- mivel a térfogat és a világosság fordított arányban állt - a méret növekedésével fogyott. Minél élénkebb képet kívánnak, a gyújtóponton belül elhelyezett negatívot annál erősebben kellett megvilágítani. A megvilágítás az első néhány évtizedben majd kizárólag közvetlenül, természetes, (nap)fénnyel történt. A napfény-nagyítók (szoláris kamarák) kezdetben Humphry Davy elvei és elgondolása alapján készültek. Ezeket a terjedelmes dobozokat a műteremház tetején helyezték el, de előfordult, hogy egész szobát alakítottak át hatalmas nagyítóvá. Amindig változó erejű napfény tükörrel terelték 1 /2-1 óra hosszat a szoba falába ékelt gyűjtőlencsén át - a negatívon 131
