Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
II. Kamarák és objektívek
Rodenstock Heligonal anasztigmátja, a Steinheil-féle Unofocal-ok és a Rietzscheltől származó lineárok voltak. [60] Rodenstock Bistigmatjával készült Gara Rezső Tehettek a karámban című képe, míg a Kettős portré fejét szemérmesen elfordító, kalapos nő-, és a feléje kérdően néző, szemüveges férfi-alakját Goerz F: 4.5-ös Syntorával fotografálta amatőrünk. [61] Kohlman Artúr (1878-1916), Az Amatőr szerkesztője, maga is műkedvelő fényképész, belső- és csoport-felvételeknél - amikor a felvétel tárgya és a gép között nem állt kellő távolság rendelkezésre - a drezdai Simon-gyár nagy fényerejű (F: 4.5, F: 6.8), négylencsés, csaknem 70°-os, kettős anasztigmát, ún. tetranar objektívjét használta több ízben is. Ezt teljes nyílás esetében is élesség és mélység jellemezte. Nagy képfelületet rajzolt ki, és alkalmas volt „villámfény" (magnézium) felvételek készítésére. [62] A legnagyobb feltűnést fényképészeti szakkörökben azonban nem az előbb említett objektívok egyike vagy másika, hanem a magyar gyógyszerész, zichyfalvi Mayering Károly, a Photo-Club alapító tagjának Ophtalochromat elnevezésű, f:9 nyílású, kétszer domború folyadéklencséje - „mely az optikában óriási vivmányt jelent [...], s művészi hatás tekintetében korszakos jelentőségű" találmánya - keltette e század első évtizedében. A feltaláló - „óriási nehézségek leküzdése árán - tizenöt éven át dolgozott rajta, míg sikerült teljesen tiszta lencséket előállítania, amelyek fényerőben felülmúlták az addig használt tömör üveglencséket. [63] Mayering két, „alkalmasan hajlított", egyszerű, az óraüveghez hasonló, vékony és tiszta üveglapot az e célra összeállított folyadék-keverékbe alámerített, ott óvatosan, hogy légbuborék ne maradjon köztük, összeillesztette őket. Ezután vízüveggel körülkente a lencsét, majd száradás után többször híg sósavval kezelte. Folyadéklencséje - amely évtizedekig eláll - „az optikában azért is korszakalkotó [...], mert ugyanazon burkolatban egyik folyadékkeverék 24 czentiméter, a másik 34 czentiméter gyúponttal bír, és a két folyadék minden arányban keverhető". „Tehát a legegyszerűbb számítással ezen határok között tetszés szerinti gyútávolság érhető el." Találmányának - amely iránt a Pesti Kereskedelmi Bank is komolyan érdeklődött - kivitelezésére alapította meg Mayering és Társai optikai folyadéklencse és műszergyára néven vállalatát, a VII. Kerepesi út 30. szám alatt. A lencse megismertetése céljából rendezett előadáson „a hallgatóság a feltalálót lelkesen megéljenezte", aki ezután „kísérlet képen magnesium mellett felvételt eszközölt, amely találmányának hasznavehetőségét az általa készített és bemutatott számos képen kívül is fényesen beigazolta". „A geniális feltaláló", akinek saját lencséjével felvett arcképét Az Amatőr olvasóinak bemutatta [63], 12 oldalra terjedő kis füzetet jelentetett meg, amely a Mayering-féle lencséknek „a művészi fényképezés terén való előnyeivel" foglalkozott. Kilenc felvétel reprodukciója díszítette, amelyeket egytől-egyig az ő folyadéklencséjével fényképeztek. A találmány, Németországban történt szabadalmi bejegyzése után, hamarosan külföldön is ismertté vált. Az Osztrák Fényképészeti Társulat 1905 augusztusában rendezett havi üléseinek egyikén került sor Mayering előadására. Hallgatóságát jócskán meglepte a hír, hogy nemcsak kis kézi kamarába szükséges lencsét, de 1.20 méter átmérőjűt is előállított már. A siker vitathatatlan volt, és gyakorlati ered-106
