Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai

A szerződés fogalma és fajai

89- a kapcsolat tartós jellegéből folyó - specialitása nem érvényesülhet.

Nyilvánvalóan nem vonható végül a licenciaszerződés fogalmi körébe a kényszerlicencia intézménye, amely ugyan az érdekelt felek között felhasználással kapcsolatos polgári jogviszonyt hoz létre, de a felek (legalábbis az alkotással rendelkezni jogosult, a szabadalmas) szerződéskötésre irányuló akarata hiányzik.14

Nem a kényszerlicencia körébe tartozik ugyan, de rokon jelenség a szocialista jogrendszerekben ismert olyan szabályok következménye, amelyek bizonyos körben és elsősorban a szocialista szervezetek közötti kapcsolatokban szerződéskötési kötelezettséget írnak elő. Az ilyen előírások - szűkebb-szélesebb körben - az állam tulajdonosi pozíciójára épülnek, az adott ország gazdaságirányítási rendszerétől színezetten, azonban általában nem egy meghatározott szerződéstípus tekintetében, hanem különböző szerződések nagyobb csoportjára nézve érvényesülnek, s így típusképző jelentőségük kétséges. Álláspontom szerint az alanyok ilyen (szocialista szervezet) jellege nem indokolja a közöttük létrejövő, és egyébként a licenciaszerződések tartalmi sajátosságait mutató szerződések kizárását a licenciaszerződés fogalmi köréből.15 Bizonyos speciális szabályok érvényesülése

14 A gyakorlat arról tanúskodik, hogy egyrészt rendkívül ritkán kerülnek alkalmazásra a kényszerengedélynek - egyébként a Párizsi Uniós Egyezményre támaszkodó - szabályai, másrészt amennyiben - igen ritkán - mégis kényszerlicencia megadására kerül sor, az érdekelt felek rendszerint azt licenciaszerződéssé konvertálják. Ld. erre DÁN J.: „Találmányok értékesítése. A licenciaszerződés” (Jogi problémák a nemzetközi kereskedelemben, II., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1959.)

15 Az országon belüli, illetőleg a szocialista szervezetek közötti műszakiinformáció-forgalmat szervező szerződések radikális különbö-