Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása
A szerződések szabályozása 71 leg a világkereskedelemben kialakult és szokásos szerződési feltételekkel összhangban kerüljenek megfogalmazásra. Noha nyilvánvalóan, elsősorban a KGST-tagállamainak vállalatai, szervezetei közötti kapcsolatokban kerülnek alkalmazásra ezek a szerződésminták, elvileg nem zárható ki - éppen a KGST „nyílt” jellegére is tekintettel - annak a lehetősége, hogy ezek alkalmazását akkor is kikössék, ha a felek egyike nem valamelyik KGST-tagország szervezete.) A tipikus megoldás helyes megválasztása - megítélésem szerint - nem minden esetben sikerült tökéletesen, illetőleg egyes megoldások kompromisszum eredményei. A leglényegesebb problémát a licenciavevő rendelkezési joganak jellege és terjedelme jelentette. Az ezzel kapcsolatos véleményeltérések gyökere az egyes tagállamok találmányi jogának eltérő koncepciójában rejlik. Számos szocialista államban ugyanis - amint láttuk - a feltalálói tanúsítványnyal nyújtott oltalom a tipikus. Ez az oltalmi forma a feltaláló erkölcsi és vagyoni érdekeinek (inkább munkajogias eszközökkel történő) biztosítása mellett, az állam kizárólagos rendelkezési jogára épül, és nem biztosít rendelkezési jogot annak a vállalatnak, szervezetnek, amelynek keretében az adott találmányt kidolgozták. Ennélfogva az adott találmányt az ország bármely más szervezete külön felhatalmazás nélkül - és elvileg ingyenesen - felhasználhatja. A tanúsítványos modell következményét tükrözi az általános jellegű kcenciaszerződés mintájának 2.6. pontja,34 amely szerint „ a Licenciaadó által a Licenciavevőnek a 2.1. és 2.2. pontok szerint adott jogok kiterjednek a Licenciavevő 34 A többi szerződésminta is, kivéve a védjegylicenciára vonatkozó szerződését, azonos szabályt tartalmaz.
