Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása
58 II. fejezet szágoknál láthatjuk, amelyek a találmányok oltalmára a szerzői (feltalálói) tanúsítványt tekintik preferált intézménynek, licenciaszerződésekre csaknem kizárólag külkereskedelmi relációban kerül sor.11 Ehhez képest alkalmazásra kerülnek az 1969. évi külkereskedelmi törvény rendelkezései, illetőleg annak egyes végrehajtási szabályai. Kiemelkedik ezek közül a licenciavásárlások engedélyezéséről szóló 1971. évi szabályzat, amelyet 1973-ban és 1976-ban módosítottak.12 Ez a szabályzat ugyan elsősorban igazgatási rendelkezéseket tartalmaz, de rendelkezik e szerződések néhány polgári jogi feltételéről (szerződés tárgya, alanyai, a szerződéskötés rendje) is. Végeredményben azonban a licenciaszerződések polgári anyagi jogi rendszerének átfogó szabályozását a fenti normák nem adják meg, s így a szerződési feltételek kimunkálása a szerződő felek feladata, mögöttes területként pedig az 1950. évi kötelmi jogi törvény rendelkezései kerülnek alkalmazásra.13 Megjegyzendő még, hogy a jogirodalom a licenciaszerződések fogalmi körébe vonja a knowhow szolgáltatására irányuló szerződéseket is.14 Amint erre az I. fejezetben utaltam, Csehszlovákia aktív és jelentős licenciaforgalmat bonyolít le. Nem áll ezzel arányban a licenciaszerződések szabályozottsági szintje. Az 11 Sz. DZSELEPOV: ,,Licenciakereskedelem és licenciaszerződések a Bolgár Népköztársaságban”, MIÉ Közleményei, 6. c. cikkében de lege ferenda megfontolásra ajánlja a licenciaszerződések felhasználását a tanúsítvánnyal oltalmazott találmányokkal kapcsolatosan hazai szervezetek között létrejövő kapcsolatok megszervezésére. 12 Ld. erre VLASZKIN-SZIMANOVSZKIJ: id. cikkét is. 13 DZSELEPOV: id. cikk. 14 DZSELEPOV: id. cikk, továbbá J. B. LASZKOV: „Dogovorat za nou bau vü vnüsnata türgovija na NR Balgarija”, Nauka i Izkusztvo, Szófia, 1977.
