Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai

111. fejezet

zott létrejövő felhasználási szerződés minősítése kisebb problémát jelent. A szolgálati találmány felett rendelkező vállalat által e találmány hasznosítása érdekében kötött szerződés, akár szabadalmaztatja a találmányt, akár knowhow-ként kezeli, vitán felül licenciaszerződés.81 Álláspontom szerint erre a következtetésre kell jutni akkor is, ha az újítás átadására irányuló szerződés jön létre. Ilyen esetben az újítás is olyan műszaki információt tartalmaz, amely az átvevő vállalatnál nem ismert, számára értékkel bír, lényegében tehát know-how-nak minősül. Nehezebben megválaszolható kérdés az újítónak vagy feltalálónak vállalatával kötött megállapodásának minősítése. Kapcsolatuk alapjában polgári jogi jellege - legalábbis hazai jogunk és elméletünk szempontjából - aligha vitatható, bár kétségtelenül munkajogi elemekkel átszőtt. Szerződésük alapját azonban nem a kérdéses megoldás feletti rendelkezési jog képezi, hiszen ez ex lege a vállalatot illeti, ezekben a szerződésekben elsősorban a díjazás feltételei kerülnek szabályozásra. Figyelemmel azonban arra, hogy az ilyen megállapodások számos esetben rögzítik az egyéni alkotó jogát és/vagy kötelezettségét a megoldás gyakorlati realizálása vagy forgalmazása vonatkozásában,82 továbbá arra a szélesedő gyakorlatra, amely szerint pl. szolgálati találmány értékesítése esetén a szabadalmas és a licenciavevő közötti szerződésbe magát a feltalálót partnerként közvetlenül is bekapcsolják,

81 Hasonló álláspontot vall EÖRSI Gy.: Gazdaságirányítás, 79. és köv., 224. és köv. old.

82 Egyes szocialista jogrendszerek, így az NDK, szovjet, lengyel és csehszlovák jogszabályok ezt a közreműködési jogot, illetőleg kötelezettséget kifejezetten rögzítik is.

126