Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai

122 111. fejezet- know-how elemek tekintetében pedig esetenként a vál­lalkozási szerződés szabályai.- Az analóg módon felhívott szabályok a tipikus licen­ciaszerződéseknél vegyesen érvényesülhetnek, ezért- az egyes szerződésfajták szabályainak együttes alkal­mazásából származó esetleges ellentmondást, továbbá- minden esetben a licenciaszerződések alapvető sajátos­ságaival, a szellemi alkotás természetével össze nem férő következményeket rendszerint a különös szabály félretételé­­vel, s legfeljebb az általános szerződési szabályok alapján kell feloldani. c) A licenciaszerződés variánsai Amikor a tipikus licenciaszerződést a fentiekben a know­how modellre vezetem vissza, korántsem kívánom állítani, hogy minden konkrét licenciaszerződés megfelel ezeknek a tipikus fogalmi jegyeknek. A licenciaszerződést, mint olyan szerződéscsoport összefoglaló megjelölését tekintem, amely különböző variánsokat, bizonyos sajátos jegyekkel bíró - alapjában azonban a fent vázolt lényeges elemekre támasz­kodó - szerződési altípusokat foglal magában. A szerződési tárgy sajátosságai alapján lényegében három variánst különböztethetünk meg.77 Az első a klasszikus, ha­gyományos szabadalmi licenciaszerződés. Ennél a szerződés­77 A fent hivatkozott KGST-raintaszerződések is ezeket a variánsokat szabályozzák. Itt jegyzem meg, hogy az „ingyenes” licenciaszerző­dést nem tekintem önálló változatnak. Az ilyen szerződésekben, amelyek nyilván nem gyakoriak, de lehetőségük nem is kizárt (ld. VILAGHY „A szellemi alkotások joga”, 102. old.), csupán az el­lenszolgáltatás hiányzik, lényegében licenciaajándékozásról van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom