Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
akár a tételes jogi normákban. Hazai jogunk is számos olyan szabályt és intézményt ismer, amelynek fogyasztóvédelmi jelentősége elvitathatatlan.234 A belkereskedelemről szóló, viszonylag átfogó (kötelező jelzések, fogyasztói tájékoztatás, hirdetés és reklám stb.) törvényen kívül említést érdemelnek az Egészségügyi törvény (1972. évi II.tv.) rendelkezései (élelmiszerek, gyógyszerek), a Ptk szabályai, nevezetesen az érvénytelenséggel kapcsolatos rendelkezések (pl. a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés konzekvenciái, az egyoldalú üzleti feltételek megtámadására szolgáló kvázi-populáris akció lehetősége), a szavatossági normák stb., az igényérvényesítést megkönnyítő eljárási szabályok (pl. az ügyész fellépési lehetősége, a szakszervezeti jogsegélyszolgálat). Legújabban a Fogyasztók Országos Tanácsának megalakítását könyvelhetjük el a fogyasztóvédelem jogi-szervezeti eszköztárának gazdagodásaként. A fejlődő országokban a fogyasztóvédelmi megközelítés még újkeletű (és más érdekekkel vegyülten, nem mindig ellentmondásmentesen jelentkezik). Találunk mindamellett korszerű és átfogó fogyasztóvédelmi jogalkotást is (különösen Mexikóban és Venezuelában). Az 1975. évi mexikói törvény részletes és átfogó szabályozást ad a fogyasztóvédelem jellegzetes területei tekintetében. Rendelkezései kiterjednek a szavatosság-jótállás kérdéseire, a hirdetések szabályaira, néhány speciális szerződésfajtára és üzleti módszerre. Igen jelentős rendelkezése a törvénynek a fogyasztói ügyészség (procuraduria federal del consumidor) felállítása és az Országos Fogyasztói Intézet (Instituto Nációnál del Consumidor) megszervezése. A fogyasztói érdekek védelme egyre növekvő teret kap a nemzetközi szervezetek tevékenységében, mind univerzális (ENSZ), mind regionális szinten. Csak illusztrációként utalunk az ILO, az ECOSOC, a WHO, a FAO, az UNCTAD, az ISO, illetőleg az EGK és az Európatanács ez irányú tevékenységére.235 Néhány adat a hivatkozott szervezetek akcióiról. Az ILO 1973-ban publikált tanulmánya részletes elemzését adja az egész problémakörnek, áttekintve a fogyasztói mozgalom történetét, nehézségeit, aktuális feladatait, a célszerűen alkalmazható módszereket. Az ECOSOC felkérése alapján készült 1978-ban egy főtitkári jelentés (Consumer protection: a survey of institutional arrangements and legal measures), amely elemzi a fogyasztóvédelem főbb területeit, intézményi kereteit, az állami és nem-állami (társadalmi) szervezetek erőfeszítéseit, a nemzetközi törekvéseket és eredményeket. Az UNCTAD különösen a fejlődő országok fogyasztói szempontjából vizsgálja a kérdéseket, különösen a technológia transzferrel és a védjegyekkel kapcsolatban készített elemző anyagokat. Ismételten foglalkozott a fogyasztóvédelemmel az OECD, kiemelt jelentőségű az 1972. évi ilyen tárgyú jelentése. Idevonható a WHO (gyógyszerelnevezések) és a FAO (élelmiszerszabványok, közösen a WHO-val), az ISO (a szabványok szerepének a fogyasztók érdekei szempontjából system, AJ, 1978/3—4.; Kemenes B.: Legal and administrative means of consumer protection system, Acta Szeged, 1980.; J. Vilus: Réglementation légale et autogestionnaire de la condition des consommateurs en Yougoslavie, Yugoslav Law, 1977/2. 234 így különösen a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. tv. 235 Elvi és átfogó az Európa-tanács 1973. évi XXIV. ülésén elfogadott „Fogyasztóvédelmi Charta” (Rés. 543/1973.); legújabban az ENSZ-közgyűlés 1985. évi (39/248) határozata a fogyasztóvédelemről. 95
