Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
tevékenységi körben felhasználható, hasznosítható alkotást hozzanak létre. Ez elvileg növeli a vállalat versenyképességét, fokozza nyereségét, s ez — legalábbis közvetve — a feltaláló érdeke is. részben azért, mert a vállalati nyereség növekedésével — nagy valószínűséggel — az ő jövedelme is nő. részben azért, mert eredményes feltalálói tevékenysége vállalati pozícióját, tekintélyét, karrieresélyeit, biztonságát jelentősen emeli. A közös érdekeltség azonban belső feszültséget is takar. Az alkotó érdeke a találmány gazdasági eredményéből való minél magasabb arányú részesedés, végső fokon a találmány feletti teljes körű rendelkezés, a munkáltatóé viszont a találmány tekintetében általa gyakorolható kizárólagos diszpozíció lehetősége, s a feltaláló részesedésének minél kisebb arányúra (esetleg nullára) redukálása. A közös érdek és az érdekellentétek feszülése, a megoldási kompromisszumok keresése tükröződik a szolgálati találmányokra vonatkozó koncepciókban és tételes jogi szabályokban. A szolgálati találmányokkal kapcsolatos klasszikus. ,,nyers" tőkés koncepció szerint a munkáltató a munkabér fejében igényt tarthat a munkás munkaerejére és annak minden eredményére, s ez az elv érvényesül a „szellemi” munkát végzők tekintetében is (a master - servant modell). Ennek a koncepciónak az a szabályozás felel meg, amely a szolgálati jellegű alkotásokra nézve a vállalat, a munkáltató kizárólagos rendelkezési jogát állapítja meg, s az alkotónak (feltalálónak) semmiféle vagyoni vagy más igényt nem biztosít (nem zárva ki persze, hogy az okos tőkés nem jutalmazhassa a hasznos munkát végző dolgozóját, ez utóbbinak azonban erre alanyi joga nincs). Századunkban, különösen a II. világháborút követő időszakban, ez a nyers koncepció szemmellátható eróziót szenved. A szolgálati találmányokra vonatkozó jogi normák cizelláltabbá váltak, az alkotói érdekeket is bizonyos mértékben honorálták. Ebben a jelenségben szerepet játszottak bizonyos morális meggondolások. jól felfogott üzleti érdekek is (hiszen a modern termelésben az „emberi beruházások” hatékonysága kétségtelen, az alkotók megfelelő stimulálása vállalati érdek is), a döntő befolyást azonban kétségtelenül a dolgozók (a növekvő számú ..fehér gallérosok”) képzettségének növekedése és — ezzel is összefüggő — tudatos, szervezett fellépése gyakorolta. Nem lebecsülhető szerepet játszott itt a szocialista jogrendszer vonzereje, modellje sem, amely az alkotói érdekek elismerését szabályozási koncepciójában elvi jelleggel hangsúlyozza.157 Az egyes jogrendszerek megoldásai — történeti fejlődésükben — különböző variánsokat mutatnak. Vannak jogrendszerek, amelyek továbbra is a klasszikus megoldást vallva, vagy egyáltalán mellőzik a kérdés szabályozását, vagy a munkáltató rendelkezési jogát rögzítik, leszögezve, hogy a feltalálónak díjazásra 15 H. Pogodda—E. Grabow: Arbeitnehmererfinderrecht — Instrument der Profitmaximierung, N. 1980 12. 73
